Yokatta-na! – avagy ismerkedésünk a taiko dobolással

A taiko (vagy wadaiko) sokáig csak magát a japándobot mint hangszert jelölte, és használatuk az ünnepekre és a harci dobolásra korlátozódott. A ma ismert taiko mint zenei műfaj igazából a 2. világháború után született meg. Csoportos dobolásról van szó. Világszerte sok ezer taiko csapat van, Magyarországon is több együttes, tanfolyam is létezik.

Kollégáimhoz hasonlóan többször voltam már taiko koncerten, de most először – csapatépítő buli jelleggel – elmentünk, hogy kipróbáljuk mi is a japán dobokat. A Taiko Hungary Japándob Egyesület, és személy szerint Borbély István jóvoltából valamivel több mint egy órán át tanultuk az alapokat, egy egyszerű „etűd” elsajátításával.

A tágas próbaterembe lépve a két oldalon felsorakoztatott dobok közül ki-ki választott magának egyet. Megkaptuk a bachi-t (ütőket), és el is kezdtük. Szerintem elég hamar belejöttünk a dobolásba.

A ritmus megtanulásában segít, ha az ütések közben (vagy gyakorlásként az ütés helyett) hangosan mondjuk, hogy don-kon (vagy azt, hogy jobb-bal). A darab egy szinkópaszerű ütemmel zárul, és ezek a lezáró ütések megfelelnek a yokatta-na! kifejezés (= de jó volt!) ritmusának. A darabnak ez is a címe, amely egyben kicsit szájába is rágja kezdő társulatunk nem létező közönségének, hogy milyen jól is játszottunk… 😊

Arcunkon először a feszült koncentráció látszódott, de ezt egy idő után egyre gyakrabban felváltotta a mosoly. Ahogy az várható volt, a dobolás nagyon feldobott minket. Lazító, stresszoldó hatása egész biztosan van. Egyébként nem pusztán a hangzás a fontos, hanem az is, hogy milyen testtartásban dobolunk: széles terpesz az alapállás, karjaink pedig az ütés erősségétől függően tesznek széles vagy kevésbé széles mozdulatokat. Másnap mindettől legfeljebb izomlázunk lehet, de az élményért megéri!

Az eredmény az alábbi videón látható:

Kíváncsiságból kipróbáltam a magasabb hangú shime dobot is, amivel az ütemet kellett diktálni, egyik kollégám pedig a középen látható odaiko-t ütötte lelkesen.

Mindenki saját mozgásművészeti stílusát is beleszőtte az előadásba, ugyanakkor azt gondolom, hogy fenti előadásunk megtekintése után egyértelmű, hogy összeszokott csapatot alkotunk. 😊

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.