Legutóbbi rövid tokiói üzleti utamba beiktattam a Spa LaQua nevű fürdőhely meglátogatását. Pestiesen szólva: nem semmi egy hely!
A Spa LaQua (helyi kiejtéssel: Szupa Rakúa) a Tokyo Dome sportaréna közelében van, a Tokyo Dome City részét képezi, ahol egy kisebb vidámpark is működik, óriáskerékkel és hullámvasúttal. Akik már jártak Tokióban, azok számára a Korakuen park ismerős lehet, nos onnan nem messze található. Tokió központjától 10-15 perc csak metróval. Este jártam arra:
A Spa LaQua két emeletet foglal el a modern épületből. A hatodik emeleten találhatóak a meleg és forróvizes medencék, valamint egy 100 fokos szauna, illetve egy 50-70 fokos szauna, és persze az elmaradhatatlan ülő zuhanyzós rész felszerelve mindennel, ami a tisztálkodáshoz kell. A 100 fokos szaunát kb. 3 percig bírtam, inkább alulról égetett, pedig természetesen törülközőn ültem. De így is nagy élmény azoknak, akik – mint én is – imádnak szaunázni. Vannak szauna szeánszok is, de én lemaradtam róla, mert a hetedik emelet elcsábított hamar... De ne szaladjunk előre, egyelőre a hatodik emeleten vagyunk.
Az 50-70 fokos szaunában szőnyeg volt szinte mindenhol, elég méretes volt, és egy üvegfal mögött ment a nagyképernyős tévé (mindez nem egyedi Japánban, máshol is láttam ezt a kialakítást). A tévében éppen egy olyan műsor ment, ahol külföldön élő japánok élményeit kérdezgették a beilleszkedésről és a helyiek szokásairól, konkrétan egy szicíliai riport, amely elég szórakoztató volt. Ilyen jellegű tévéműsor szerintem több tucat lehet Japánban – én valahogy mindig kifogom, pedig alig szokott lenni időm tévét nézni. Most, hogy ezt a blogot írom, úgy emlékszem gőzkabin nem volt. Sebaj, mindez így is jó kezdet volt!
Ugyanis az igazi attrakció a LaQua-ban a hetedik emelet. Ez az úgynevezett Healing Baden, mely elnevezés ismét igazolja a japán elszántságot más nyelvek megújítása és a jövevényszavak sajátosan kreatív használata terén. A Baden elnevezés ellenére itt a természet víz nevű eleme már nincs jelen, a Healing viszont – mondjuk így – stimmelt. A nyugágyakkal felszerelt közös téren kívül van kb. hat különterem, ahova belépve halk zene fogad minket és keleties dizájn, hangulatvilágítás. Minden teremben különböző gyógyító, regeneráló dolgok (például ionizálás vagy valami ilyesmi) jönnek a falból, melynek jótékony hatásait a bejárati ajtó mellett elhelyezett japán nyelvű táblák részletezik. 25-50 fok közötti hőmérséklet van a termekben, kellemes volt mindegyikben eltölteni 10-15 percet. Ez mindenhol fekvő pozíciót jelentett, ami a négy napos munkaprogramomhoz képest mindenképpen más minőségét képviselte az emberi létezésnek. Természetesen japán alapossággal több szolgáltatás, például masszázsfajták vehetők igénybe plusz pénzért, valamint a nyugágyakhoz lehet rendelni italt, sőt teljes étel menüt is. A hatodik emeleti fürdő – hagyományos módon - szeparált, a Healing Baden koedukált. A közös térből pedig ilyen volt a kilátás, valamint a bal lábfejem – szándékosan hagytam benne a fotóban, elnézést, de már el voltam lazulva eléggé. Jobbra a Tokyo Dome, szemben sötétlik a sudár Tokyo Dome Hotel, az előtérben pedig a hullámvasút és az óriáskerék sejlik.
Nagy élmény volt a kb. 8 méter átmérő planetárium, ahol nem csiklandozták testemet a jótékony részecskék, viszont a Minolta legújabb technológiáira alapuló vetítés zajlott – a naplementétől kezdve a csillagok, csillagképek bemutatásáig. Az aznapi szürkületet láthattam pár órás késéssel (este 9 volt, amikor beültem), majd megmutatták az aznapi japán csillagos eget, egészen hajnalig előreszaladva. Aztán napfelkelte előtt, de igazából este 10-kor kiléptem a csillagdából és elfogyasztottam a közös területen található büfében egy yuzu (lime szerű japán gyümölcs) szódát, sok jéggel. Szép megkoronázása volt ez az estének. Mindez, az itallal együtt 4000 jenért. A tokiói árszínvonalat ismerve: megérte! Elfoglaltság nem akadály, a hely délelőtt 11-től másnap reggel 9-ig van nyitva. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a wellnesst, és arra jár.
A fotók sajátok!
