Amikor tavaly ősszel Tokióban jártam, mindenütt felújításokba, építkezésekbe ütköztem. Gőzerővel készültek az Olimpiára. Ha nincs a koronavírus világjárvány, akkor most valószínűleg mindannyian a 2020-as Tokiói Olimpiára készülünk.
Bár Európa több országában már kitört a járvány, a Tokiói Olimpia lángját 2020. március 12.-én még a terveknek megfelelően gyújtották meg Olümpiában. Rendhagyó volt ez a ceremónia, hisz a történelem során először volt nő az első lánghordozó. (A 2016-ban sportlövésben olimpiai bajnok görög Anna Korakaki kaphatta meg először a lángot.) Engem azonban még jobban meglepett, hogy a láng átvételére a japánok is női sportolót küldtek, a maratonfutó Nogucsi Mizukit, aki 2004-ben állt az olimpiai dobogó legtetején.
Az olimpiai láng március 20.-án érkezett Japánba, majd március 26.-án Fukushimából indult volna országjáró körútra, hogy 47 prefektúrát érintve odaérjen a július 24.-ei tokiói megnyitóra. Minden nap 80-90 sportoló vitte volna a lángot, erre azonban 2020-ban már nem kerülhetett sor, mivel a szervezők március 24.-én egy évvel elhalasztották az Olimpiát.
A japán kormányzat a Tokiói Olimpiát az „Újjáépítés Olimpiájának” nevezte el, ezért a terv az volt, hogy az olimpiai láng a fukushimai J-Village futballstadionból indul az országjáró körútra. Ez a stadion nagyon fontos bázis volt a 2011-es fukushimai földrengés és cunami utáni helyreállítás során, s alig egy éve kezdett csak ismét teljes kapacitással működni.
Miután március 24.-én a szervezők végül az Olimpia elhalasztása mellett döntöttek, a lángot visszazárták abba a lámpásba, melyben a szigetországba érkezett. A lámpást április 2.-ától kiállították a stadionban, s a látogatókat arra kötelezték, hogy maszkban és kézfertőtlenítés után közelítsék csak meg. Talán mondanom sem kell, hogy rengetegen voltak kíváncsiak rá, s hosszú sorok alakultak ki. A kiállítást egy egész hónapra tervezték, azonban április 8.-án bezárták, s hogy elejét vegyék az érdeklődők gyülekezésének, a lángot azóta ismeretlen helyen őrzik.
A lángot tároló lámpás nekem nem különösebben tetszik, azonban az Olimpiai Fáklyát gyönyörű alkotásnak érzem. Az egyszerű dizájn mellett a környezettudatosság az, amit nagyra értékelek benne.
Yoshioka Tokujin, az egyik leghíresebb japán kortárs dizájner tervezte és az 5 szirmú cseresznyevirágot szimbolizálja. Ha minden a terv szerint haladt volna, a láng a cseresznyevirágzás idején indult volna útnak.
A Tokiói Olimpiára 10.000 darab fáklya készült, mindegyik egyetlen darab alumíniumlapból, ugyanazzal az alumínium-extrudálási technikával van kivágva, amivel a shinkansen kocsikat is készítik. A felhasznált alapanyag egy része újrahasznosított alumínium. A 2011-es földrengés és cunami után a kitelepítettek számára felállított, előregyártott elemekből összeállított házakhoz használt alumínium elemek kerültek most újrahasznosításra.
A fáklya hidrogént éget el, aminek égés közben nincs széndioxid kibocsátása. Ez is újdonság a játékok történetében, és a fenntarthatóság fontosságára hívja fel a figyelmet.
Japán nem először éli meg, hogy a tervezett Olimpiát el kell halasztaniuk. (Az Olimpia új időpontja 2021. július 23.- augusztus 8., a Paralimpiát 2021. augusztus 24. és szeptember 5. között tervezik megtartani.)
Tokió először az 1940-es Olimpiának adott volna helyet, végül ez a játék teljesen elmaradt, s csak 1964-ben rendezték itt az Olimpiát.
„Az emberiség egy sötét alagúton halad most át, a 2020-as tokiói olimpiai játékok lesz a fény ennek az alagútnak a végén” – vélekedett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első embere, Thomas Bach a halasztás bejelentését követően.
Én is remélem, hogy egy év múlva már látjuk a fényt az alagút végén, a koronavírus járvány már csak távoli emlék lesz, s ha lázban égünk, az csak a Tokiói Olimpia láza lehet!
