Még a hetvenes évek végén volt, hogy hivatalos ügyben fel kellett keresnem egy japán vállalatot Tokióban. Az engem fogadó, nálam kb. 20 évvel idősebb férfival át kellett mennünk az egyik irodaházból a másikba. Az akkor megtett kb. 300 m-es séta emlékezetes maradt számomra, s nem kevésbé tanulságos is.
A hivatalnok előttem ment, és igyekezvén lépést tartani vele, megpróbáltam mellé felzárkózni. Ez komoly nehézségekbe ütközött, mivel valahányszor közelítettem hozzá, ő még inkább megnyújtotta lépéseit, sőt szaporította is annyira, hogy a végén már majdnem futólépésben közlekedtünk. Ó, én ifjú nő, hogy is gondolhattam, hogy helyem a férfi mellett, és nem mögötte három lépéssel van?!
Ezek után már meg sem lepődtem, amikor egy étteremben az asztaltársaság férfi tagjait szolgálták ki először, s a végén jöttem csak én.
A nők szerepe a japán társadalomban számomra nagyon kétarcú. Kívülről azt látjuk, hogy a nők helye elsősorban a háztartásban, a családban van. Alkalmazásuk a vállalatoknál addig szól, amíg férjhez nem mennek. A munkahelyen a nő főzi a teát, még ha diplomás is. Vezető beosztásba jutni nagyon küzdelmes, még azoknak is, akiknek a jó, elitnek mondható családi háttér valamennyire már kitaposta az utat a karrier felé. Ugyanakkor a túlórázástól, napi 2-3 órás ingázástól elcsigázott férj mellett a nő az, aki gazdálkodik a családi kasszával, aki a gyerek nevelésében, iskoláztatásában döntéshozó, aki megoldja és kezeli a problémákat. Nélküle a társadalom legkisebb sejtje működésképtelen lenne.
Persze, mára az éles határok egy kicsit elmosódtak. Egyre több fiatal apa tolja a babakocsit, már nem ciki, ha elmegy bevásárolni, főzőtanfolyamokra jár, és vigyáz a gyerekekre, ha felesége fodrászhoz megy. Az ilyen fiatal férfiakra alkottak egy új szót: az „ikemen” イケメン jelentéséből, (ami jóképű fiút jelent) született az „ ikumen” イクメン , a gyermeket nevelő férfi.
Míg az 1960-as években főleg egyedülálló nők dolgoztak, és 40 % alatt volt foglalkoztatásuk, mára több nő dolgozik, mint aki inkább a háztartásban marad. Igaz, sok esetben fizetésük alig 60 %-a a férfiak fizetésének, egyre többen érnek el sikeres karriert, mind a politikában, mind az üzleti életben. A változás megindult, a tradicionális családi szerepek lassan átalakulnak. A kérdés az, mit szólnak ehhez a férfiak? Örülnek-e a gyerekek? Milyen hatással lesz az új generációra?
A képek forrásai sorrendben:
http://nednerb.com; http://www.toutlecine.com; http://www.7netshopping.jp;
http://japandailypress.com; http://www.ulozto.net
