A japán iskolai élményeim, avagy mit lenne érdemes átvennünk a japán oktatási rendszerből?

Volt szerencsém gyermekkoromban a hazai oktatási rendszer mellett megismerni a japán rendszert is. Az általános iskola első osztályának egy részét, valamint a 4-6. osztályokat kinn járhattam japánok között, igazi japán iskolában. Most az ottani élményeimet szeretném összegezni, és egy kis gondolatébresztőt adni a hazai oktatási reformokhoz.

Először egy pár szóban hadd mutassam be a japán iskolarendszert! A japán gyerkőcök 6-12 éves korukig járnak általános iskolába (shougakkou), utána ezt követi 3 év “középiskola” (chuugakkou) majd 3 év “felsőiskola” (koutougakkou). Ez után jöhet a továbbtanulás, az egyetem. Úgy tartják, hogy egy jó egyetemet végzett tanulónak kitűnő esélyei vannak a munkapiacon, így a sikeres élethez is. Ennélfogva minden szülő próbálja elérni, hogy csemetéje a legjobb felkészítést kapja az egyetemi felvételi vizsgákhoz. Ennek egyik eszköze, hogy minél jobb felsőiskolába és középiskolába próbálják beíratni a gyermeket, ami sokszor ahhoz vezet, hogy már a jobb helyekre felvételi szükségeltetik, ami magával vonzza a jobb általános iskolai előkészítést. Ma már létezik olyan általános iskola is, ahova csak a tehetségesek kerülhetnek be. A jó iskolák mellett szinte elengedhetetlen a különórákkal való előretanulás is, un. jukuban tanulnak a fiatalok az iskolai tanórák után, hogy plusz tudással vértezzék fel magukat a vizsgákhoz. Ez a rendszer vezet a vizsgapokolhoz, vagyis egy olyan fiatalkorhoz, amikor a gyermek elmerül a tanulásban, és nem jut ideje gyereknek maradni. Nos, már az elején leszögezném, hogy nem ezt a poklot vizionálom a hazai oktatás jövőjében. 🙂

Az általános iskolai tapasztalataim ennél sokkal pozitívabbak voltak. Rengeteg dolog van, ami megragadt, örök élményként megmaradt, vagy éppen rengeteget tanultam belőle. Alább tíz pontba szedve mutatom be ezeket:

  1. Közös takarítás

Először is a közös takarítás. Minden tanítási nap, az ebéd utáni órában a diákok takarították ki az egész iskolát, beleértve a toaletteket is. Kinn nem foglalkoztatnak takarítónőket az iskolák, hanem minden iskolai területet az osztályok és azon belül is kis csoportok között osztanak fel, és minden héten változik az adott területért felelősök köre. Ez arra is tanítja a diákokat, hogy lehetőleg ne piszkítsák be az iskolát, hiszen azt majd úgyis maguknak kell feltakarítaniuk.

takaritas

  1. Egyéb feladatok kiosztása a diákok között

A takarításon kívül is rengeteg más feladat vár a diákokra. Minden héten az osztályon belüli felelősöknek kell kiosztaniuk a helyben főtt ebédet az osztálytársaiknak, majd a használt evőeszközöket összeszedni, és visszavinni a konyhára. Ugyanígy, a diákok feladata az osztály kedvenc állatának (lehet ez béka, teknős, aranyhal, hörcsög vagy bármilyen más kisállat) gondozása, a hetes teendőinek ellátása, a faliújság frissítése stb. Mire beletanultunk egy feladatba, a rotáció miatt már a következő feladattal kellett ismerkednünk. Hihetetlen változatosság jellemezte a mindennapjaimat “japán” iskolásként.

  1. Iskolai tankert, tankonyha

Egy normál japán iskolának saját tankertje is van, ahol a diákok saját maguk nevelhetik a zöldségeiket, gyümölcseiket. Nekem szerencsém volt, mert már az óvodám is rendelkezett ilyen kerttel, és már 4 évesen tudtam, hogy hogyan kell édesburgonyát termeszteni 🙂 És nem elég, hogy a diákok maguk művelik ezeket a területeket, de a szüret után maguk készítik el az ételeket ezekből a termésekből. Jó lecke ez minden kisdiák számára, hogy értékelje az egy-egy zöldségben rejlő munkát, és lelkesebben megegye azokat.

  1. Úszásoktatás a szabadtéri medencében

Minden iskolának van saját (jellemzően szabadtéri) úszómedencéje. Mondanom sem kell, hogy ezeket is a diákok tartják karban, ők tisztítják, ők fertőtlenítik, ők töltik fel, és ők ürítik. Ezekben a medencékben történik a nyári úszásoktatás. Bár az algás jéghideg víz nem mindig hagyott bennem jó emlékeket, utólag visszagondolva ez is egy olyan dolog, amit szívesen megismertetnék a hazánkban a tiszta uszoda láttán fintorgó gyerekekkel.

medence

  1. Projektcsoportok

Az általános iskola második felében alkalom nyílt arra, hogy minden diák kiválasszon egy jó ügyet, amit az adott évben támogat. A támogatás abban nyilvánult meg, hogy az ugyanazon ügyet választók projektcsoportokba szerveződtek (osztálytól és évfolyamtól függetlenül), és valamit ki kellett találniuk, amivel az adott ügyet előmozdítják. Csak hogy mondjak egy példát: ötödikes koromban én a környezetvédelmi csoportba jelentkeztem, és nekünk kellett megszerveznünk az iskolai szemétgyűjtést, ami az iskola kb. 1 km-es körzetére terjedt ki. Hatalmas sikerélmény és tanulási lehetőség volt ez, a csoportmunka előnyeiről nem is beszélve!

  1. Osztályok újrasorsolása 2 évenként

Az általános iskola hat éve alatt háromszor is megbolygatják az osztályokat. Ez azt jelenti, hogy minden második évben újrasorsolják, hogy melyik diák melyik osztályba kerül. Ez a módszer nagyon jó arra, hogy az együtt töltött hat év alatt mindenki jól megismerhesse az évfolyamának a nagy részét, valamint nem hagyják elkényelmesedni a diákokat a már meglévő barátaik mellett. Sajnos ez sokszor a búcsú fájdalmával is jár, de ilyen kis korban hamar szövődnek új barátságok, így tényleg nem rossz dolog a „vérfrissítés”, hiszen az az előítéletek lebontásához is hozzájárul. 

  1. Integrált nevelés, felzárkóztatás

Eddig akárhány osztályba jártam odakinn, mindig volt egy-egy olyan gyerkőc, aki hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű vagy esetleg fogyatékkal élő volt. Ebből kinn nem csinálnak nagyobb ügyet, minden diák együtt tanult az órákon, maximum más volt a követelmény a dolgozatok elbírálásakor. Ha az adott gyermek betegsége olyan súlyos volt, az iskola külön foglalkoztatott egy nevelőt, aki segítette őt a mindennapokban. Ez a módszer nagyon jó volt arra, hogy már egy korai életkorban sok tabu és előítélet ledőljön bennem, és megismerjem ezeket a gyerekeket és szükségleteiket, akiket a hazai oktatásban sohasem ismertem volna meg ilyen közelről.

  1. Bizonyítvány

Az általános iskolai bizonyítványban nincsenek jegyek. Alapvetően nem is a tantárgyakon van a hangsúly. A bizonyítvány három oszlopa (jól megfelelt, megfelelt, még egy kicsit igyekezni kell) csak egy iránytű arra vonatkozóan, hogy a gyermek jól fejlődik-e, és melyek a további fejlődési irányok. Egy tantárgyból nem csak egy “jegyet” kapnak a diákok, hanem például matematikából a következő kritériumok mentén osztályozzák őket:

  • Érdeklődik-e a matematika iránt, és felhasználja-e a mindennapi élethez a matematikában tanultakat?
  • A feladatokat logikus gondolkodás mentén oldja-e meg?
  • A mennyiségekről és a formákról megszerezte-e az alapvető tudást?
  • Érti-e a mennyiségekkel és formákkal kapcsolatos szavak jelentését, ismeri-e azok főbb jellemzőit és köztük levő kapcsolatokat?

No és természetesen nincsen bukás az általános iskolában. Úgy gondolom, hogy egy ilyen osztályozási rendszer sokkal inkább hozzájárul ahhoz, hogy az iskola belsőleg motiváló legyen, és a diákok ne csak a jegyekért dolgozzanak…

bizi

  1. Mentorálás

Az általános iskolák utolsó évfolyamába járók számára lehetőség nyílik mentorálni egy elsős kisdiákot. Ilyenkor a nevünkhöz rendelt – általában azonos nemű – kisiskolást bevezetjük az iskolai életbe, megismertetjük az iskola épületével, szabályaival, és közös programokat is szervezhetünk. A picik számára ez egyfajta támaszt jelent az első, bizonytalan időkben, a nagyok pedig felelősséget tanúsíthatnak egy másik diák iránt, és megtanulhatják, hogy hogyan kell másokat tanítani, segíteni.

  1. Klubok, szakkörök

Minden diák számára kötelező egy szakkört választani az adott évre, melyekre délutánonként kerül sor. A szakkörök skálája nagyon színes, így a különféle sportoktól kezdve a hangszereken át a főzésig mindenféle szakkör közül lehet választani. Ezek mind nagyon jó csoportformáló erővel is bírnak, ugyanakkor a hazánkban elterjedt költséges különórákat is kiváltják, hiszen nagyon jó minőségben kötik le a diákokat a délutáni órákban.

A fenti pontokon túl is sorolhatnám a japán iskolák előnyeit, de én már megelégednék azzal is, ha idehaza ezt a tíz pontot sikerülne átvennünk, és a diákok számára egy élhetőbb, szerethetőbb iskolát teremtenünk 🙂

A képek forrásai:
www.oklab.ed.jp
weblog.city.hamamatsu-szo.ed.jp
edupedia.jp

 

 

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.