A talált tárgyak nyomában

Gyerekkoromban családom több mint 6 évet töltött Japánban. Ezt követően a szűk család körében rögzült néhány japán szó használata, melyekre nincs elég jó szó a magyarban. Ezek közül az általunk legtöbbet használt szó a „wasuremono” (忘れ物, ejtsd: vaszuremono), ami annyit jelet: elhagyott vagy otthonfelejtett tárgy. Mielőtt otthonról elindulnánk egy utazásra, biztosan felteszi valaki a kérdést a család többi tagja számára: „Nincs vaszuremono?”, vagyis nem marad itthon semmi fontos? Nos, a mai blogcikkemben a szó tágabb értelmében foglalkozom az elhagyott, mostoha tárgyakkal a tokiói rengetegben.

Arról bizonyára sokan olvastak vagy hallottak már, hogy Japánban bármilyen értékes tárgyat is veszítünk el, az bizony előkerül. De ez nem csak az értékes tárgyakra vonatkozik, hanem a hétköznapi tárgyakra is, mint egy esernyő, kesztyű vagy egy zacskó vásárfia. Itt komoly kultúrája van annak, hogy az elhagyott tárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák az eredeti gazdájukhoz.

Saját történetünk, hogy egy családtagunk Japánba látogatása során az egyik forgalmas tokiói vonaton felejtette a mobiltelefonját. Napokig nem is kereste, mert azt hitte, hogy ami elveszett, az már nem is lesz meg, és már rég lemondott róla…

Mielőtt folytatnám a történetet, egy rövid kitekintést engedjenek meg a japán mindennapokba! Japánban minden vasútvonalon szinte minden állomásnál bemondják, hogy ügyeljünk a „wasuremono”-ra, vagyis hogy ne hagyjunk fenn semmit a vonaton. Ennek ellenére sajnos sok a talált tárgy, minden vasúttársaságnak megvan a maga „elhagyott tárgyak osztálya”, melynek telefonszámán (vagy akár internetes oldalán) lehet érdeklődni az adott tárgyról.

Japán legnagyobb vasúttársasága, a JR az elhagyott tárgyakkal kapcsolatban külön folyamatot is kidolgozott, amely itt látható:

A talált tárgyak nyomában

Hogyan találjuk meg a vonaton elhagyott tárgyainkat Japánban?

Van néhány általános információ, melyet minden elhagyott tárgy gazdájától elkérnek a telefonos érdeklődése során (pl. a vonaton utazás ideje, melyik vonalon utazott, hányas kocsi, ülés stb.), de tárgyakra bontva megtalálható az is, amit a leggyakrabban elhagyott tárgyak esetén kérnek (pl. mobiltelefon színe, típusa, szolgáltató neve, tokja stb.).

Összehasonlításképpen idemásolom, hogy a MÁV-nál mi található a honlapjukon a témában:

https://www.mavcsoport.hu/ugyfelszolgalat/elvesztettem-hol-keressem

De nem csak a közlekedési társaságok, hanem a japán rendőrség is aktív szerepet vállal a talált tárgyak megőrzésében és visszajuttatásában. Japánban, ha az utcán találnak valamit, akkor az első dolog, hogy a közeli rendőrőrsre beadják azt. Az őrsön kb. 1 hónapig tárolják, majd 1 hónap elteltével elküldik a központi talált tárgyak központjába. Ez a központ egy hatemeletes monstrum, ahol majdnem egymillió tárgyat őriznek 7100 négyzetméteren! Állítólag egy esős napon csak 3000 új tárggyal (esernyővel és egyéb esővédőkkel) bővül a repertoárjuk.

A rendőrségi elhagyott tárgyak központja

Egy érdekes és szemléletes videó a rendőrségi talált tárgyakról (angol felirattal):

Őszintén szólva nem lennék az ügyintéző helyében, aki a több ezer ernyő között próbálja megtalálni éppen azt az egyet, amit keresnek…

Az ügyintéző, akivel nem cserélnék munkát

Visszatérve a történetemre, a családtag telefonjával kapcsolatban érdeklődtünk a vasúttársaság megadott telefonos ügyfélszolgálatán, és megosztottuk a kért információt az ügyfélközponttal.  Azt mondták, hogy természetesen náluk van a tárgy, de el kell menni érte az egyik állomásra, ahol épp akkor őrizték azt. Egy félórás utazás után az állomáson megismételtették a családtaggal a telefonról való információkat, majd ki kellett választania a több száz telefon közül az övét, végül bizonyítania kellett, hogy az tényleg az övé. Mivel a telefon még nem merült le, és fel tudtuk hívni azt az ügyintéző szeme láttára, végül családtagunk visszakaphatta telefonját.

Nagyon jó, hogy ilyen jó a közbiztonság Japánban, de azért még jobb lenne, ha nem kellene ennyi közpénzt elkölteni arra, hogy a talált tárgyakat számontartsák, őrizgessék. Ha már egyszer van egy ilyen ütős szavuk, többször is feltehetnék a kérdést maguknak a japánok (is): „nincs wasuremono”?

 

Forrásaim:

https://global.jr-central.co.jp/en/lost-and-found/

https://www.keishicho.metro.tokyo.jp/multilingual/english/finding_services/lost_and_found/information_map.html

https://longreadsblog.files.wordpress.com/2018/06/ap_16352224214100.jpg

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük.
A hozzászólások moderálást követően kerülnek megjelenítésre, amely 48 óráig is eltarhat. Köszönjük a türelmét!

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.