Akik a legkevesebben vannak

Véletlenül bukkantam rá az uilta nevű kis népre az interneten, amelyről kiderült, hogy ők a legkisebb létszámú nemzetiségi kisebbség Japánban, amelynek létezését hivatalosan is elismeri a japán állam. Nagy részük azonban ma is az Oroszországhoz tartozó Szahalin szigetén él, a 2010-es orosz népszámlálás szerint összesen 295-en, nagyrészt a hosszan elnyúló sziget északi felén. Japánban 1989-ben 20-an éltek Hokkaido szigetén, Abashiri városa közelében. Orok nép elnevezéssel szerepeltek sokáig az irodalomban, ezt az elnevezést azonban valamely más tunguz nyelv aggatta rájuk, míg az uilta a saját nyelvük szava. Amúgy maga az uilta és az orok szó is háziasított rénszarvast jelent, többségük mindig is rénszarvas tartásával foglalkozott, mások halásztak.

Uilta emberek

Nyelvük a tunguz (más elnevezéssel mandzsu-tunguz vagy tunguz-mandzsu) nyelvcsaládhoz tartozik. A nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek közül a nanai és az ulcsa áll hozzájuk a legközelebb. E két rokon nyelvet az Amur folyó környékén beszélik többen. Érdekes, hogy Szahalinon és a japán Hokkaido szigetén szintén beszélt ainu nyelvnek viszont nem rokona az uilta. Az uiltáknak ma már mindössze kb. egyötöde ismeri saját nyelvét. 2007-ben készült el az uilta ábécé cirill betűkkel.

Az uilta nép valószínűsíthetően a 17. században vándorolt az Amur egyik mellékfolyójának az Argunnak a vidékéről Szahalin szigetére, ahol már két őslakos nép az ainu és a nivkh jelen voltak. A legnagyobb változást azonban az orosz fegyencek és politikai száműzöttek betelepítése hozta a 19. század második felében. Ezzel elindult a folyamat, amelyben az orosz nyelvet elkezdték használni a helyi lakosok is. Ugyanakkor a különböző nyelvű őslakosok között sokszor az ainu volt a közös nyelv. A 19. század végére Szahalin lakosságának már csak 15%-át tették ki az őslakos népek.

Az orosz-japán háború következményeként Szahalin déli fele japán kézbe került, az uilta nép egy részét más őslakos, jórészt szintén nomád népek egy részével (kb. egyharmadával) együtt a japánok Polonajszk (japán nevén Shisuka) városának külterületére telepítették, az új településnek az Otasu nevet adva.

Otasu település – egy korabeli fotón

Az uilták egy része viszont az északi orosz területen maradt. Az ainukkal ellentétben a japán részen élő uilták nem kaptak japán családneveket, hanem őslakosként regisztrálták őket. Talán ezért sem evakuálták őket a szovjet csapatok 1945-ös bevonulása idején a japán hatóságok. A szovjet hatóságok a japánokkal, és nivkh és ainu őslakosokkal együtt Japánba kényszerítették őket, ahonnan viszont az uilták közül a legtöbben visszatértek. Igazából csak azon kevesek kerültek végleg Japánba (és vettek fel japán nevet), akik a japán császári hadseregben szolgáltak és a hadifogságból szabadulva japán állampolgárságot kaptak. Nyugdíjban azonban nem részesültek, mivel katonai szolgálatukat nem ismerték el a japán hatóságok, mondván nem törvényes úton tették.

1975-ben Uilta Társaság alakult Japánban jogi érdekvédelmi és hagyományőrzési célokkal. Alapító vezetője Dahinien Gendanu (japán nevén Kitagawa Gentaro, élt: kb. 1926-1984) volt – a mai napig a legismertebb tagja népének. Otasuban nőtt fel és Dahinien Gorgolo sámán fogadott fia volt. Apa és fogadott fia adták át a tudást a hatvanas években a japán Koizumi Fumio-nak, aki ez alapján uilta szótárt állított össze. A hetvenes évektől Ikegami Jiro vált az uilta nyelv és népi hagyományok jelentősebb kutatójává.

Uilta egyujjas kesztyű vörösróka szőréből

Gendanu a hetvenes években a szahalini őslakos népeket bemutató múzeumot alakított ki, 1978-ban pedig Tanaka Ryo az Abashiriben található helyi középiskola egyik tanárának közreműködésével megírta emlékiratait “Gendanu – egy északi kisebbség drámája” címen, amely irodalmi díjat is kapott. Tanaka később átvette az Uilta Társaság vezetését is. Yamada tanulmánya szerint a kevés Japánban élő uilta sem tanulja meg őseinek nyelvét. Oroszországban 2000-ben kb. 50-en használták vagy értették passzívan a nyelvet, az uilta gyerekek nagyrészt orosz bentlakásos iskolákba járnak, így végképp nem használják őseik nyelvét.

 

 

Felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Orok_people
https://en.wikipedia.org/wiki/Dahinien_Gend%C4%81nu
https://web.archive.org/web/20160303192352/http://g2.kodansha.co.jp/177/224/458/459.html

Yamada Yoshiko: A Preliminary Study of Language Contacts around Uilta in Sakhalin, In: Journal of the Center for Northern Humanities 3. 59-75., Japan, 2010. A tanulmány innen tölthető le:
https://eprints.lib.hokudai.ac.jp/dspace/bitstream/2115/42939/1/JCNH3_005.pdf

 

Képek forrásai: 

https://en.wikipedia.org/wiki/Orok_people
https://en.wikipedia.org/wiki/Dahinien_Gend%C4%81nu

Borítókép: https://energyfactor.exxonmobil.com/citizenship/helping-hooves/

 

 

 

Kapcsolódó bejegyzések
Túrázni jóóóó!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.