Akkor most könyv vagy játék? – a visual novel világa

A tavaly szeptemberi blogomat>> a japán videójátékok érdekességeiről írtam. Akkor három Japán-specifikus kategóriát mutattam be, a visual novel-t, a játékgépeket és a telefonos játékokat. Az utolsó két kategóriát viszonylag könnyű elképzelni, mivel ezek közel állnak a nyugaton is ismert „játék” fogalmához, így nem is ragoznám tovább. Az első, a visual novel azonban teljesen más élményt nyújt. Cikkemben ebbe a világba szeretném bevezetni az olvasót.

Kezdjük ott, hogy a visual novel – amúgy zseniális – elnevezés alapvetően Nyugaton, angol szövegkörnyezetben használt. Visual novel, azaz vizuális regény. Egy regény, vizuális elemekkel kibővítve, érthető. Japánban azonban ezeket a programokat pusztán „game”-nek hívják. Illetve tartalomtól függően a „novel-game”, „gyaru-ge”, „bishoujo-game”, „ero-ge” elnevezés van használatban. Ez kissé megnehezíti az ezekre való hivatkozást.

Megjelenés, grafika terén a visual novel-ek jellemzően anime/manga rajzolásúak, 2 dimenziósak, és statikus mozgásúak, azaz csak képek változnak benne a mozgás animálása nélkül. (Van olyan kivétel, ami animált, de nem jellemző.) A játékok egyes szám első személyben játszódnak, a főszereplő szemszögéből látjuk a történéseket. A képernyő nagy részét a látómező (a főszereplő nézőpontja) tölti be, alul, középen, oldalt, pedig egy szövegdoboz található, amelyben a narráció jelenik meg.

1. ábra: tipikus visual novel kezelőfelület. (kép: DCII.)

A visual novel a képi effektusokon felül hanghatásokat is tartalmaz. Minden játéknak van úgynevezett egyedi „BGM”-je, amely számos instrumentális zeneszámot tartalmaz; ezek váltakoznak az adott jelenet hangulata szerint. A legfontosabb pedig, hogy a szereplőknek is van hangja, amit profi szinkronszínészek (seiyu) biztosítanak. Érdekesség, hogy sok játékban csak a női szereplők rendelkeznek voice acting-gal, az pedig kifejezetten ritka, hogy a hímnemű főszereplőnek (akinek a szempontjából látjuk az eseményeket) legyen hangja.

A játék céljától függően a visual novel-ek számos témában íródhatnak, csakúgy mint a regények, de többségben a cél azonos vagy hasonló. A végcél, hogy a történet folyamán valamilyen (szerelmi) kapcsolatot létesítsünk a nekünk szimpatikus hősnővel, megismerjük annak egyedi világát. Ettől függetlenül nem szabad általánosan „randiszimulátornak” nevezni ezeket a játékokat, mert a történet mélysége nagyon változó lehet, és a fő hangsúly se mindig a női szereplővel való viszonyon van.

Annak ellenére, hogy rengeteg fejlesztőcég van a piacon, a visual novel-ek mind szinte azonos sémára épülnek, vezérlésük nagyon hasonló. Mondhatni ebben is megnyilvánul a japán uniformitás iránti vágy. Ha egy játékot már megszoktunk, könnyedén elkezdhetünk egy újat, a vezérléssel nem lesz gondunk.

Én most cikkemben egy konkrét játékon, a Valkyrie Complex-en keresztül fogom bemutatni a visual novel-t, mint műfajt.

Kezdjük a játék csomagolásával, amely a japán csomagolástechnika remekműve:

2. ábra: A doboz és tartalma.

A játék egy indokolatlanul nagy, vastagabb könyv méretű dobozban van, ami a lemezen kívül számos extra papír alapú anyagot tartalmaz. A játék leírásán kívül például extra gyűjtői kiegészítők, és egy postai úton(!) elküldhető felhasználó regisztrációs ív is vannak ebben a dobozban, a hozzá tartozó borítékkal. Maga a lemez – a lényeg – pedig szinte elveszik a sok papír között.

3. ábra: A doboz és a lényeg, a lemez.

4. ábra: A felhasználói regisztrációhoz szükséges megcímzett boríték és regisztrációs ív.

Miután megtaláltuk a lemezt a tömérdek extra között, kezdhetjük a telepítést. Figyelem, ha japánul van a játék, ne felejtsük átállítani a Windows Unicode szabványt nem támogató programok alapértelmezett nyelvét japánra, máskülönben vagy nem indul el egyáltalán, vagy a japán karakterek helyett kérdőjelek jelennek majd meg. (Ezt a Windows vezérlőpult / idő és nyelv / régió / további beállítások menüpont alatt találjuk Windows 10 operációs esetében. Átállítás után újraindítás szükséges.)

A telepítés után indítsuk el a játékot. A program windowed módban fog indulni, ne ijedjünk meg, ez a normális, minden visual novel alapból így indul. Ha akarjuk kirakhatjuk full-screenre, de a játékok inkább windowed megjelenítésre vannak optimalizálva. (Nekem a Valkyrie Complex le is fagyasztotta a gépem, amikor megpróbáltam full-screenre állítani.)

5. ábra: A játék főmenüje, baloldalt a különböző funkciókkal.

A menüben az alábbiak fogadnak minket. Az „új játék”, a „betöltés”, és a beállítások szokásos menüpontjai mellett megtaláljuk a CG tárhelyet (a CG egy olyan jelenet, amely az általános grafikai motor megjelenítési rendszerén túl külön meg van rajzolva és valamilyen fontos jelenetet ábrázol a játék menete alatt). Itt a történet ikonikus jeleneteit nézhetjük újra. Illetve ellenőrizhetjük, hogy mennyi tartalmat oldottunk eddig már fel.

6. ábra: Egy CG.

Az új játék gombra kattintva kezdjük el a játékot. Meg is jelenik a fent említett háttérre és szövegdobozra osztott képernyő. A történetben bal egérgomb kattintással vagy lefelé görgetéssel tudunk előrehaladni, illetve van lehetőség az automata mód bekapcsolására is, ami az általunk beállított sebességgel „lapozza” a szöveget. Abban az esetben, ha sietősek vagyunk, vagy már sokadszor játsszuk ugyanazt a részt, lehetőség van gyors pörgetésre, skipp-re is. Ezt a Ctrl billentyű nyomva tartásával tehetjük meg. A játék intenzitása ezen pár billentyű nyomogatásában kimerül, ebből is láthatjuk, hogy a szöveg olvasásán a hangsúly.

7. ábra: a játék normál kezelőfelülete.

Ha úgy érezzük, hogy valami fontosat elszalasztottunk, az elhangzott szöveget vissza lehet keresni, felfelé görgetéssel vagy a megfelelő ikonra kattintással. Az elhangzott dialógusokat a mondatra kattintva akár újra meg is hallgathatjuk.

8. ábra: A backlog, a korábban elhangzott beszélgetésekkel.

A visual novel-ek fontos eleme a választás, azaz hogy mi alakíthatjuk a történet menetét. Ezek a játék legfontosabb részei. Ilyenkor több opció közül választhatunk, ami determinálja hogy mi fog történni. Például ezen választások segítségével kerülhetünk közel a nekünk legszimpatikusabb karakterhez is, de a végkimenetel nem mindig egyértelmű.

Minden szereplőhöz tartozik egy külön történet, azaz route. Vannak olyan route-ok, amit csak az összes végigjátszása után lehet feloldani. Ha rosszul választunk, Bad End lehet a vége, amely a game overrel egyenlő. A választások száma nagyban függ a játéktól; van amelyben sok a választás és olyan is, ahol szinte nincs is és csak pár végkimenetel lehetséges.

9. ábra: Egy választás: “Kivel akarunk beszélni?”

Bizonyos játékok, mint például a most példaként felhasznált is, rendelkeznek interaktív játék elemekkel. A Valkyrie Complex-ben például egy RPG szerű kis játékot kapunk, ahol fejleszthetjük a karaktereket, item-eket szerezhetünk különböző csatákon keresztül. Ám ez az interaktív elem viszonylag kevés játéknál található meg, inkább ritkaság.

10. ábra: a Valkyrie Complex körökre osztott minijátéka.

A legtöbb visual novel-ben nem automatikus a mentés, vigyázzunk, ezt manuálisan kell megtenni a minden játékban nagyon hasonló kialakítású mentés menüben. Ajánlott menteni minden választás előtt is, hogy vissza tudjunk menni és újrakezdeni, ha rosszul választottunk és bejött a Bad End.

Ahogy azt fentebb is említettem, a visual novel-ek között számos különböző korhatár besorolású játék létezik. Vannak korhatár nélküli, 12+, 16+ és 18+ korhatáros játékok, az utóbbiak esetében némi pikáns tartalmat is kapunk a pénzünkért, erre utal a japán „eroge” elnevezés. Természetesen számos műfaj van a VN-eken belül, így változik hogy mennyire van hangsúly a korhatáros tartalmon. Előfordul, hogy ugyanazon játéknak van 16+-os és 18+-os kiadása is, ezeknél többségében a történetvezetésen van a hangsúly, így a pikantéria extraként jelentkezik.

Én középiskolás koromban, körülbelül 10 évvel ezelőtt játszottam először visual novel-lel. Akkoriban nagyon ritka volt az olyan játék, amely japánon kívül más nyelven is elérhető volt. Nem is nagyon volt ismert a műfaj a nyugati közönség szemében. Azonban az elmúlt pár évben egyre növekedett az angolra lefordított játékok, és USA-ban és az EU-ban hivatalosan is kiadott játékok száma, és pár éve már a Steam platformon is megvásárolható több klasszikus játék is (pl. G-Senjo no Maou vagy Steins; Gate). Sőt már pár játék – többnyire rajongói – magyar fordítása is elkészült.

11. ábra: A G-senjo no Maou oldala a Steam Storeban. Érdekes módon az eredeti japán verzió nem megvásárolható…

Egy-egy játék átlagosan 20-30 óra játékidőt nyújt, ha az összes szálat végigjátsszuk, ez már több, mint egy átlagos videójáték single player módja!

A játékok hangulata mind nagyon japán, téma és hangulat szempontjából is, így európaiként a más kulturális közeget és esztétikát tapasztalhatunk meg. Talán ez az egyik legnagyobb vonzereje ezeknek a játékoknak. Illetve természetesen nyelvgyakorlásnak sem utolsók!

Hasznos visual novel adatbázis angol nyelven a https://vndb.org/ weboldal.

 

 

 

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.