Ganbatte, avagy kitartás a végsőkig!

Nemrégiben felkértek, hogy október közepén tartsak egy előadást a japán szakos diákoknak az ELTE-n a munkámról és az interkulturális különbségekről. A felkészülés jegyében gondoltam megosztok pár, Japánra jellemző kulturális jegyet kedves Olvasóinkkal is, amik nagyban befolyásolták a gondolkozásomat, míg kint éltem.

 Ganbaru kultúra

A japán társadalomra nagyon is jellemző az „életünk árán is kitartunk” mentalitás.

Az eredetét tekintve, Japán feudális korszakának híres szamuráj harcosai (az elit osztály, amely a 12. században alakult ki és uralta az országot 1876 -ig) igen nagy nyomot hagytak az ország kultúrájában a japán gondolkodás és viselkedés minden területén, ami máig fellelhető a mindennapokban.

 

 

A szamuráj osztályhoz tartozó fiúgyermekek mentális és fizikai kiképzése már egész kicsi korban elkezdődött és 15 éves korukban váltak teljes jogú szamuráj harcosokká.

A kard és más fegyverek használatán kívül arra is kiképezték őket, hogy kérdés nélkül engedelmeskedjenek uraiknak, bátrak legyenek a csatában, és jóval meghaladják a rendes katonák normáit. Továbbá, rendkívül fontos volt, hogy mindig ápoltnak és fessnek nézzenek ki, mielőtt nyilvánosan mutatkoztak volna, valamint tanult és nagyon intelligens emberek voltak. Morális kódexüket, a Harcosok Útját, Bushidonak hívták.

Azt a szellemi és fizikai fegyelmet is megtanulták, amely szükséges volt ahhoz, hogy fájdalmas öngyilkossági formát kövessenek el, ha uraik vagy a feudális hatóságok erre utasították őket.

Ahogy teltek az évszázadok, a szamurájok képzési stílusa és gondolkodásmódja fokozatosan beszivárgott a köznép hozzáállásába és viselkedésébe is, ami azt eredményezte, hogy a mai japán emberek nagyon odafigyelnek a megjelenésre, rendkívül szorgalmasak a tanulásban és a munkájukban, folyamatosan próbálják fejleszteni magukat, és nem hajlandók elfogadni a kudarcot.

Ez a gondolkodásmód vezetett a ganbaru (頑張る) szó rendkívüli fontosságához és használatához, ami azt jelenti, hogy kibír, kitart, soha nem adja fel.

A japánokat minden olyan körülménynél, ami a legkisebb erőfeszítést is igényli, bátorítani szokták egymást, s ilyenkor hangzik el a biztató szó: 頑張って! Ganbatte! – Tarts ki! Tegyél meg minden tőled telhetőt! Ne add fel, jöjjön bármi is!

A ganbaru szemlélet olyannyira mélyen beleágyazódott a japán szemléletmódba, hogy az egyenlővé vált az igazi japán magatartással. Különösen hadi helyzetekben, ha a katonák nem tartottak ki az utolsó leheletükig, akkor szégyent hoztak nemcsak a családjukra, hanem az egész országra is. Gondoljunk csak a kamikaze pilótákra a II. világháború idején.

A társadalmi megszégyenítésnél pedig nincsen rosszabb egy japán ember számára. (A szégyen jelentőségéről a japán társadalomban majd egy másik cikkemben fogok kitérni.)

Még ma is a Ganbatte! (Kitartás! Mindent bele!) és a Gambarimasho! (Együtt küzdünk! Hajrá!) a japánok szókincsének két leggyakrabban használt szava és kifejezése. Ezeket munkahelyi helyzetekben, sportban, bármilyen készség elsajátításában és mindenfajta versenyképes szituációban használják.

A kifejezés fontosságát az is mutatja, hogy 2011-ben a nagy Tohoku földrengés és szökőár után a “Ganbare Tohoku, Ganbare Nihon” (vagyis Kitartás Tohoku, kitartás Japán!)  vált az ország és a régió helyreállításának mottójává.

2011 március 11-én éppen Yokosukában voltam egy barátnőmnél látogatóban, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Az utcán sétálva személyesen éltem át a földrengést, az utána következő zavarodottságot, a tsunami szirénák által keltett leírhatatlan félelmet, ahogy próbáltunk mihamarabb biztonságos helyre jutni a tenger közeléből, s az utána következő bizonytalan napokat, amiket többségében egy nagy faasztal alatt töltöttünk az utórengések miatt.

S ilyen körülmények között is csodálatos volt látni, ahogy egy nemzet összefogott, nem volt pánik, boltfosztogatás, zűrzavar. Az emberek képesek voltak nyugodtan sorban állni akár 12 órát is egy törött ajtójú élelmiszerbolt előtt, nem betörve és fosztogatva, míg jött a tulajdonos, s kiszolgálta őket.

Amikor energiahiány keletkezett a fukushimai erőműben történt atomtragédia miatt, a kormány kérte, hogy az emberek spóroljanak az árammal. Hihetetlen élmény volt számomra, mikor az utcán sétáltam, hogy az összes bolt, a kis étteremtől a legnagyobb áruházig kivétel nélkül este 8 után lekapcsolták a fényeiket, s a város sötétbe borult, pedig semmilyen jogszabály vagy törvény nem kötelezte őket.

Tudták, hogy csak együtt, összefogva és kitartva fog az ország újra talpra állni. Tapasztalatuk volt bőven. A ganbaru hozzáállás segített Japánnak túlélni az 1923-as Kanto földrengést, az 1945-ös Hiroshima és Nagaszaki atombomba támadásokat, valamint az 1995-ös Kobe földrengést is, csak hogy párat említsek a sok nehézség közül.

Zárásul pedig annyit írnék még útravalónak, hogy most is embert próbáló időket élünk, nemcsak Japánban, hanem szerte a világon, de ha kicsit erőt merítünk a japánok ganbaru szemléletéből, s összefogunk, segítjük egymás és kitartunk, biztos vagyok benne, hogy nemsokára túljutunk ezen is!

皆さん、一緒に頑張りましょう!–  Kedves Olvasóink, tartsunk ki és küzdjünk együtt!

😊

 

 

 

Képek

  • Kép 1 : https://i.pinimg.com/originals/f6/66/05/f666052a760204e4302393c8842df38f.jpg
  • Kép 2: https://m.media-amazon.com/images/I/81rO8u3ncFL._AC_SL1000_.jpg
  • Kép 3: http://puente-aereo.info/wp-content/uploads/2012/08/imagefront_576683s-600×410.jpg
  • Kép 4: https://www.shmula.com/japan-earthquake-2011-queueing/8321/
  • Kép 5: http://www.japandemic.com/page34.htm
  • Kép 6: Saját készítésű

 

Forrás:

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük.
A hozzászólások moderálást követően kerülnek megjelenítésre, amely 48 óráig is eltarhat. Köszönjük a türelmét!

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.