Hana-bi 花火 (Tűzvirágok) filmajánló

Hana-bi 花火

„Beat” Takeshi

Az alábbiakban szeretnék ajánlani egy különleges filmet, egy olyan rendezőtől, akinek alkotásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Japán az érdeklődésem középpontjába került. Az ember nem más, mint a japán tv és szórakoztatóipar egyik, ha nem a legmeghatározóbb alakja, Kitano „Beat” Takeshi.

Érdekes módon nyugaton kevesen tudják Takeshi-ről, hogy amellett, hogy ő író, rendező, vágó, producer és színész, egyben zenész, festő és hazája egyik legmeghatározóbb komikusa, tv-s személyisége és műsorkészítője is. Ezzel párhuzamosan viszont Japánban kevesen tudják róla, hogy nyugaton a legmeghatározóbb, legjelentősebb filmes rendezők között tartják számon. Írásomban az utóbbi oldaláról lesz szó.

Szerencsére már iskolás koromban is elérhető volt itthon több alkotása, így korán megismerkedhettem gyönyörűen érzékeny és förtelmesen erőszakos filmes világával. Számos kiváló munkája közül a legjobbról szeretnék egy rövid ajánlót írni, amely nem más, mint a Hana-bi 花火 (Tűzvirágok) 1997-ből.

Sztori

A tokiói rendőrség civil ruhás nyomozóját, Nishi felügyelőt (Takeshi) nagy veszteség éri, mikor egy letartóztatási akció során egyik társát agyonlövik, egy másikat pedig úgy megsebesítenek, hogy az tolószékbe kerül. Mint később megtudjuk a balul elsült akció mellett Nishi-t egyéb gondok is terhelik. Feleségével évekkel ezelőtt elvesztették egyetlen gyermeküket, minekután az asszony rákos beteg lett. Hogy csekély fizetéséből finanszírozni tudja felesége kezelését rendőr létére összehozott egy nagy tartozást a helyi jakuzánál. Miután Nishi-vel közli az orvos, hogy felesége nem fog meggyógyulni, a nyomozó úgy dönt, hogy elvarrja életének szálait és saját feltételei szerint kiszáll.

Ez nagyjából a következőkből áll: ráveszi lebénult volt társát Horibe-t (akit sérülése után ráadásul a családja is elhagyott), hogy öngyilkosság helyett merüljön el a festészetben, az orvos javaslatára elviszi feleségét utoljára egy meghitt vidéki utazásra és nem utolsó sorban kegyetlenül lemészárolja a jakuza családot, amely egy ideje szorongatja őt tartozása miatt.

Hana-bi花火

Evőpálcikát a szemébe

A film ereje nem a története komplexitásában található, hanem az egyedi stílusában, ahogyan a gyönyörű, érzékeny jelenetek egymást váltják a bestiálisan erőszakos, brutális jelenetekkel.

Szívmelengetően meghitt jelenet például, ahogyan este Nishi hazamegy feleségéhez, akivel olyan erős harmónia van köztük, hogy az szinte fizikailag kitapintható. Mindezt anélkül érezzük, hogy a két ember egy szót is szólna a másikhoz az egész jelenet alatt. Csak annyit látunk, hogy egymás mellett ülve édességet nassolnak szűk nappalijukban, mégis megértjük kettejük erős kötelékét.

És mikor már azt éreznénk, hogy túlcsordul a pátosz (a Ghibli filmek zenéjét is szerző, isteni Hisaishi Joe művei szólnak a háttérben) az ehhez hasonló, sírnivalóan szép jeleneteket követik olyanok, mint amikor egy bárpultnál az őt sértegető jakuzának válaszul Nishi beleszúr egy evőpálcikát a szemébe, hogy utána a földön még jól fejberugdossa. És ebben rejlik Nishi ereje, mint akcióhős. Nála úgy eszkalálódik az erőszak nulláról a maximumra, hogy közte nincsen semmilyen átmenet. Tragikus élete miatt túllendült azon a ponton, hogy magát védje, neki nem kell semmilyen normát betartania. Mivel ő már gyakorlatilag halott, így nem akarja megúszni az erőszakos szituációkat. Már akkor lő, mikor a másik még a fenyegetőzésnél tart. Azt is „takeshi-s” módon, rezzenéstelen póker arccal, minimális mozgással. Ez a „steven seagal-i színjátszás” hagyományainak fényes oldala, ahol működik a kifejezéstelen arc. Itt a mimika és gesztikuláció hiányának lírája van.

A film elemellett nem nélkülözi a humort sem. A nyitójelenetben egy parkolóban állunk, ahol két szúrós szemű overálos melós néz farkasszemet Nishi-vel, akin még úgyse látszódna semmilyen érzelem, ha nem viselné napszemüvegét. Vágás: Nishi autójának motorháztetőjén egy félig megevett bentós ebéddoboz maradványait látjuk két PET palackos teával (klasszik japán munkás ebéd). Következő vágás: az egyik munkás véres arccal mossa az autó motorháztetőjét egy vizes ronggyal. Az egyedi vágásnak köszönhetően (amiért az írás, rendezés, főszereplés mellett természetesen Takeshi felelt) ez az erőszakos, mégis humoros kezdőjelenet kitűnően adja meg a film alaphangulatát és mutatja be Nishi karakterét egy szó nélkül.

Egy súlyos motorbaleset

A film hátteréhez tartozik Takeshi személyes múltja is, ugyanis a rendező nem sokkal a film elkészítése előtt épült fel egy nagyon súlyos motorbalesetből, melyet követően hosszú ideig kómában feküdt és fél arca le is bénult. A filmben szereplő lebénult nyomozó, Horibe karakterébe Takeshi egyértelműen saját magát is beleírta. Hasonlóan Horibe-hez, Takeshi a felépülése alatt merült el a festészetben és az általa alkotott képek a film majd minden jelenetében fel is bukkannak, mint falon lógó dekoráció. Köztük főként virágok szerepelnek, amely fontos motívuma is a filmnek. Az eredeti cím, Hana-bi 花火 önmagában tűzijátékot jelent, ami japánul szó szerint a „virág” és „tűz” szavak összetételéből áll. (Így itt a magyar címnél szerencsére nem arról van szó, mint máskor oly sokszor, hogy a hazai forgalmazó képtelen megállni, hogy ne költsön oda egy förtelmes magyar címet az eredeti cím helyett.)

Háttérben Takeshi saját alkotása

A filmben Horibe festményeiként szereplő képeket mind Takeshi festette

A film egyébként elnyerte az 54-ik Velencei Filmfesztivál legjobb filmjének járó díját, az Aranyoroszlánt. (Nem csoda.) A kritikusuk mellett én is melegen tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel a japán mozi, aki szereti, ha a vásznon bemutatott erőszaknak van lírája, vagy csak kíváncsi, hogy milyen érzés az, amikor a főszereplő karakternek összesen egy arckifejezése van, ám egy Steven Seagal filmmel ellentétben ezen mégsem kell bosszankodnia.

Források:

Képek:

Videó:https://www.youtube.com/watch?v=f17-PFc64hY

Kapcsolódó bejegyzések
Mit jelent a család?
Élni

1 Comment. Leave new

Igazán kár, hogy már nincs annyira köztudatban, talán azért is, mert játékfilmeket ritkábban rendez, pedig volt idő, hogy róla is és filmjeiről is (nemcsak erről, de más filmjeiről Bábok, A szamuráj, Erőszakos zsaru) nem kevest lehetett olvasni a magyar sajtóban is, ez kiderül A japán film Magyarországon című bibliográfiából (http://hdl.handle.net/10831/57350) is.

Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük.
A hozzászólások moderálást követően kerülnek megjelenítésre, amely 48 óráig is eltarhat. Köszönjük a türelmét!

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.