Húsz évvel ezelőtt találkozott Japánban Onczay Csaba csellóművész Kouketsu Haruhiko-val, s e találkozásból máig tartó kapcsolat született. Japánban létrejött a Gifui-Magyar Baráti Társaság, a Zeneakadémia Japán Barátainak Zenei Társasága, és azóta évente mesterkurzusokra kerül sor. Ennek köszönhető, hogy mára több mint 100 hallgató tanult itt és vitte Japánba hírét a Zeneakadémiának.
Ha egy átlagos japán személytől megkérdezzük, mit tud Magyarországról, mi az, ami először az eszébe jut, legtöbbször a Kodály módszerről, Bartókról tesz említést. Míg korábban inkább hallgatták a nyugati zenét, ma már egyre többen tanulják is. A mi 140 éves Zeneakadémiánk olyan nagy presztízsű intézetekkel versenyez, mint a finn Sibelius, vagy az amerikai Juilliard, vagy az angol Royal Academy of Music, egyáltalán nincs okunk szégyenkezni, a hozzánk jelentkező hallgatók számát és tudását illetően.
Sosztakovics: Szonáta 1. 4. tétel Mizuki Ueda előadásában
Erről is meggyőződhettünk hétfő este a Sűdy és Társa Kft. által 12 éve hagyományosan megrendezett Tavaszi Hangok koncerten, amelyen a Zeneakadémián tanuló japán és magyar hallgatók léptek fel. A közönség vastapssal jutalmazta produkciójukat, mely Chopin-től Ligetiig, korban és stílusban széles sávon mozgó, színes előadás volt.
Chopin: B moll scherzo Fujiwara Shinji előadásában
Az érzéseket, szenvedélyt ritkán mutató japánokról a pódiumon mintha lehullna egy álarc, átéléssel tolmácsolt, belső, mély gondolatokat kifejező zenei megfogalmazást láthattunk. A fiatalos, lendületes előadásmód mintha azt sugallta volna: "Amit nem mondhatok el szavakkal, elmondom hát zenével."
Yamamoto Tadamicsi, Japán magyarországi nagykövete; Onczay Csaba, Kossuth-díjas gordonkaművész; Dr. Sűdy Zoltán, a Sűdy és Társa Kft. ügyvezetője és a 12. Tavaszi Hangok koncert japán fellépői
