Sorozatom harmadik, s egyben befejező részében a Lucky Dragon 5 nevű hajó tragédiájának történetét fogom elmesélni kedves Olvasóinknak. A trilógia korábbi részeiben megismerkedhettek a hiroshimai árvákkal és amerikai erkölcsi nevelőszüleikkel, valamint a hiroshimai hajadonok esetével.

Olyan történetekről írok, amik kevésbé ismertek a nyugati világban és nem említik őket a történelemkönyvekben, de Japán viszontagságait és kettős kapcsolatát mesélik el Amerikával az 1940-es és 1950-es években. A mostani blogcikkem, mint a korábbi másik kettő is, a nukleáris támadások és kísérletek következményeivel és veszélyeivel foglalkozik, hogy intésül szolgáljon a jelenlegi és jövőbeli generációknak.

A mai történetünk az 1950-es években játszódik, jóval a II. világháború után, a szovjet-amerikai hidegháború idején. Az amerikaiak és szovjetek azon versenyeztek, ki tud minél hatalmasabb és nagyobb pusztítású fegyvert előállítani, hogy biztosítsák hatalmukat.

1944-ben Amerikának sikerült visszaszorítania a japánokat a Marshall-szigetekről és a Bikini-atollról, így azok az amerikai haditengerészet fennhatósága alá kerültek. A következő évben áthelyezték a Bikini-atoll bennszülött mikronéziai lakosait a Rongerik szigetre, majd a Kili-szigetre, s 1946-ban ezt a területet jelölték ki az Operation Crossroads-nak nevezett hadműveletre, mely keretében tudományos katonai kísérleteket hajtottak végre az atombombák hatásának tanulmányozására kiselejtezett haditengerészeti hajókon. Az elsőt 1946. július 1-jén végezték egy 20 kilotonnás atombombával, amit egy repülőgép dobott le, s ami a levegőben robbant, a flotta mintegy 80 elavult, második világháborús hadihajója felett. Ezt további tesztek követték 1954 és 1958 között, s a Bikini-atoll és az Enewetak-atoll lettek az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának csendes-óceáni kísérleti terepei.

A Lucky Dragon 5 (japánul Daigo Fukuryu Maru – Szerencsés Sárkány 5) hajó esete 1954-ben történt és felhívta a világ, valamint az amerikai közvélemény figyelmét is, hogy az atomkísérletek hatásai globális szinten kihathatnak, s nem lehet ezeket korlátok közé szorítani.

1954. március 1-jén hajnalhasadáskor a Lucky Dragon legénységének többsége még aludt, miután egész éjjel keményen dolgoztak a tonhalak kifogásán. Yoshio Masaki, a hajó főhalásza a fedélzeten tartózkodott, és később naplójába rögzítette az ijesztő dolgokat, amelyeket azon a végzetes napon látott és hallott:

„A csónakot hirtelen erős fény borította be. Ilyen kora hajnali időben ez lehetetlen. Hirtelen félelem és veszély érzése fogott el.”

Egy másik halász pedig a következőket írta:

„Óóó. Mi az!? Hihetetlen! Hirtelen az egész nyugati irányban az ég nagyon fényes lett, mintha ott kelt volna fel a nap. Szörnyű!”

Masaki leírja a tapasztalatait, amelyek a fényjelenség után pár perccel következtek:

„Kilenc perccel később hangos, morajló hangot hallottunk, mint ami hatalmas lavináknál szokott lenni. Bang, bumm, bumm, bumm - olyan szörnyű hang, mintha a Marshall-szigeteket a dühös hullámok a tengerbe süllyesztették volna.”

A legénység a fedélzetre rohant. Valaki felkiáltott: „Atombomba!” Félelem lett úrrá a halászokon, kiknek többsége katonaként szolgált néhány évvel korábban a II. világháborúban, így jól ismerték Hiroshima és Nagaszaki esetét. Kémlelni kezdték az eget gomba alakú felhő után, amit a bombázások képein láttak korábban.

Viszont, aminek tanúi voltak, az sokkal félelmetesebb volt, mint a hiroshimai bomba.

1954. március 1-jén történt a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris balesete. Ezen a napon ugyanis az Egyesült Államok a Marshall-szigetekhez tartozó Bikini-szigeten hajtotta végre addigi legnagyobb nukleáris fegyvertesztjét, az első bevethető méretű hidrogénbomba felrobbantását, melynek kódneve „Castle Bravo” volt. A Bravo hadművelet része volt az „Operation Castle”-nek nevezett nukleáris tesztsorozatnak, melynek célja repülőgépekkel szállítható termonukleáris fegyverek kifejlesztése volt.

Tervezési hiba miatt viszont a robbanás 15 megatonnásra sikeredett, ami a vártnál másfélszer nagyobb, és több mint 1000-szer erősebb volt, mint a hiroshimai atombomba. Összehasonlításként, az eddigi legnagyobb atomrobbantást 1961-ben hajtották végre a szovjet Tsar bombával, ami 50 megatonnás volt.

A robbantás eredményeként a radioaktív felhő váratlanul 13 km magasra emelkedett a légkörben, s szembetalálkozott a nyugati széllel, ami keletre fújta. Radioaktív szennyeződés és eső hullott több mint 11,000 négyzetkilométeren, s erős sugárzást mutattak ki Ausztráliában, Indiában, Japánban, az Egyesült Államokban és Európában is. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt nagy mennyiségű, veszélyes csapadék esett a környező szigetekre, köztük Rongelap és Utrik lakóira is.

YouTube

By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more

Load video

PHA+PGlmcmFtZSBsb2FkaW5nPSJsYXp5IiBzcmM9Imh0dHBzOi8vd3d3LnlvdXR1YmUtbm9jb29raWUuY29tL2VtYmVkL2tmYkh3ajcxazQ4IiB3aWR0aD0iNzY1IiBoZWlnaHQ9IjUxMCIgZnJhbWVib3JkZXI9IjAiIGFsbG93ZnVsbHNjcmVlbj0iYWxsb3dmdWxsc2NyZWVuIj48L2lmcmFtZT48L3A+

No, de térjünk is vissza a Lucky Dragon legénységéhez. A történethez hozzátartozik, hogy a hajó az Amerikai Haditengerészet által kijelölt veszélyzónán kívül tartózkodott, így elméletileg már biztonságos távolságban kellett volna lenniük a robbantástól. Miután tanúi voltak a robbanás fényének, gyorsan nekiálltak összepakolni, hogy minél hamarabb messzebbre hajózhassanak. A hálók összegyűjtése viszont nem ment gyorsan, s arra lettek figyelmesek, hogy furcsa, réteges felhőkarikák jöttek a robbanás irányából. Aztán elkezdett esni az eső.

Viszont ez nem szokványos csapadék volt, fehér volt a színe, s a veszélyes esőcseppek fehér hamuval vonták be a hajót, valamint a legénység arcát, kezét, haját, szemüket és szájukat. Az eső és a hamu öt órán keresztül esett a Lucky Dragon-ra. Mire elállt, a legénység egy része már szédült, hányt vagy lázas volt.

A fehér hamu, amit később a "halál hamujának" (死の灰- shi no hai) hívtak, s amit lenyeltek, belélegeztek a halászok, és ami teljesen beborította a testüket, nem volt más, mint a nukleáris robbanásban porrá égett korallok súlyosan radioaktív maradványai. A robbanás ereje az égbe repítette ezt a finom porréteget, amely aztán több ezer kilométeres körben visszahullott az óceán és a szigetek területére.

Mire két héttel később visszatért a hajó a kikötőbe, a legénység többsége fejfájástól, vérző ínytől, bőrégési sérülésektől szenvedett és csomókban hullott ki a hajuk. Az összes férfit kórházba vitték.

Az akkori japán és nemzetközi média rögtön felkapta a hírt, hatalmas közfelháborodás volt világszerte, s egyre nagyobb tömegek követelték az atomrobbantások betiltását. Az eset egy másik fontos dologra is rávilágított. Az 1945-ös hiroshimai és nagaszaki atombombák óta a világ tisztában volt az úgynevezett „atombomba betegséggel”, amiben a két város túlélői szenvedtek az őket ért nagy dózisú sugárzás miatt. Maga a betegség viszont a bombák robbantásának pillanatában keletkezett sugárzáshoz volt társítva.

A Lucky Dragon esetében viszont az orvosok rájöttek, hogy a halászok mástól, a későbbiekben sugárbetegségnek nevezett akut tünetektől szenvedtek, amit nem az atomrobbanás, hanem az azt követő radioaktív eső okozott. A hír gyorsan elterjedt a világon, s egyre többen döbbentek rá az atomkísérletek globális hatására, hisz a felhőkön és csapadékon keresztül a sugárzás több ezer kilométert is képez utazni, így nem limitálható egy területre.

1954. szeptember 23-án a 23 fős legénység egyik tagja, a 40 éves Aikichi Kuboyama sajnos belehalt a sugárzás következtében fellépő májelégtelenségbe. Állítólag utolsó szavai a következők voltak:

„Kérlek, tegyetek meg mindent azért, hogy én legyek az atombombák utolsó áldozata.”

 

Szavai visszhangoznak a múltból. Remélem, hogy a mostani és következő generációk soha nem fogják megtapasztalni az atombomba pusztítását, valamint az azt követő halálos sugárzást. Az atomrobbantások hatásai évtizedeken át vagy lehet akár egy évszázadig is lakhatatlanná tehetnek területeket, mint a Bikini-sziget példája is jól mutatja. Sajnos a radioaktivitás, mint ahogy a Lucky Dragon hajó esetében is, nem szorítható korlátok közé, így mindannyiunk felelőssége, hogy megvédjük a bolygónkat, ahol élünk.

 

 

 

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Daigo_Fukury%C5%AB_Maru

https://thebulletin.org/2018/02/how-the-unlucky-lucky-dragon-birthed-an-era-of-nuclearfear/#

https://en.wikipedia.org/wiki/Bikini_Atoll

https://en.wikipedia.org/wiki/Castle_Bravo

https://books.google.hu/books?id=qV6sDAAAQBAJ&pg=PA102&lpg=PA102&dq=castle+bravo+danger+zone+how+big+it+was&source=bl&ots=d-ax7csqj7&sig=ACfU3U0tSfNpMN1v8CO2WCjAjIoQNKAQCg&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwj-6pPu75TnAhVXAhAIHVFOAJkQ6AEwEnoECCIQAQ#v=onepage&q=castle%20bravo%20danger%20zone%20how%20big%20it%20was&f=false

 

Képek:

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=kfbHwj71k48

Kép 1: https://en.wikipedia.org/wiki/Castle_Bravo#/media/File:Bikini_Atoll_Post_BRAVO.png

Kép 2: https://thebulletin.org/2018/02/how-the-unlucky-lucky-dragon-birthed-an-era-of-nuclear-fear/#

Kép 3: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5d/Castle_Bravo_Blast.jpg

Kép 4: https://www.wikiwand.com/en/Daigo_Fukury%C5%AB_Maru

Kép 5: https://www.wikiwand.com/en/Daigo_Fukury%C5%AB_Maru

Kép 6: https://www.wikiwand.com/en/Daigo_Fukury%C5%AB_Maru