Áprilisi tokiói utamon, legfontosabb üzleti partnerünk elvitt engem és ezen a japán utamon velem tartó nagylányomat egy bűvész bárba (magic bar), amely Tokió Sindzsuku nevű negyedének szórakoztatóipari részében található és egy 15 egységből álló lánc egyik tagja. A hely megközelítése furának tűnhet, de Tokióban felfelé terjeszkednek az épületek, így elég gyakori, hogy az adott szórakozóhelyhez lifttel jutunk fel. Sokszor olyan kicsiny liftbe kell betuszakolnunk magunkat mint Pesten a bérházakban. A liftből kilépve tág folyosó vagy gang nem fogad minket, hanem szinte egyenesen az adott szórakozóhely ajtajánál találjuk magunkat. De talán már olyan is volt, hogy a liftből kilépve már a szórakozó hely beengedő emberével néztem rögtön farkasszemet. Nos, hasonlóan történt ez, amikor este 9 óra magasságában egy elég kiadós vacsorát követően rövid tanakodás után vendéglátóm ejtette a leszbikus bár meglátogatása c. opciót, amelyet amúgy előtte öt perccel még ő javasolt. Mit mondjak, a bűvész bár ennél is különlegesebb attrakciónak bizonyult.
3500 jen összegért 3 órán keresztül maradhattunk, korlátlan italfogyasztással. (Étel nincs a helyen.) A program részben abból áll, hogy 4-6 fős asztaloknál ülünk, és fiatal bűvészek jönnek oda hozzánk kártyatrükköket, mikromágiát bemutatni. Amellett, hogy elég ügyesek voltak, állandóan beszéltek, poénkodtak közben, ami igen szórakoztató volt. A kártyatrükkök esetében ugyebár sokszor bevonják a nézőt is („válassz egy lapot” stb.), így – különösen a nem mindennapi szituáció és szolgáltatás kontextusában - érdekes volt nézni, ahogy a szomszéd asztalnál ülő angol házaspárral próbálta megértetni magát a japán bűvész.
A hozzánk legtöbbet odajövő fiatal mágusnak volt egy segédje, akire egy az egyben a Shrek Szamárjának szerepe volt osztva, és állandóan beleszólt dolgokba, elszúrta, ügyetlenül segédkezett és még a bűvésznél is többet és viccesebben beszélt. Ő is tudott trükköket, sőt az sem kizárt, hogy a bűvésznél is ügyesebb bűvész volt, hiszen talán úgy van az, hogy a trükköket szórakoztató módon és direkt elrontani a legnehezebb.
Annak ellenére, hogy leszbikus bárba az este későbbi fázisaiban sem tértünk be, egy nagyon látványos, rózsaszín menyasszonyi jellegű ruhába öltözött transzvesztita azért megjelent a bűvész bárban és gyakorlatilag a teljes nézőközönséggel (kb. 20 ember) egyenként meg is valósultak a kötelező szelfik ővele. Majdnem elfelejtettem: a „menyasszony” oldalán egy szumós sráccal jött. Az alábbi képen némileg kivehetők az említett szereplők továbbá az egyik bűvész hátulról (piros felsőben).
A fotózkodás után jött azonban a nagy attrakció: a színpadi show, amelyben szintén sok volt a kártyatrükk – kb. 1 méter méretű kártyákkal, természetesen a fent említett „Szamár” zseniális színpadi alakításaival. Az előadók egyébként ugyanazok voltak, mint akik korábban az asztalokhoz jöttek bűvészkedni. (Ez így együtt elképesztően fárasztó este lehetett nekik.) Az alábbi képen látható bűvész hölgy egyben popénekes is (ha jól emlékszem a CD-jét is reklámozta), és leadott mellesleg egy minikoncertet is a színpadi program végén.
Nagyon profi volt a trükkök zenei aláfestése is (napjaink pop slágerei), és a kis (kb. 5x4 méteres) színpad ellenére egész csinos fényorgiát sikerült a varázslás tetejébe is még odavarázsolni. Természetesen folyamatosan promózták az előadó srácok magát a helyet, hiszen óriási a konkurencia a japán szórakoztatóiparban – még ha ez a bűvész bár lánc viszonylag egyedi is. Az internet korában olyan reklám- és információ ömlik mindenkire mindenhonnan, hogy meg kell izzadni az ismertségért. A hely neve egyébként: Tedzsinaja (angol átírással Tejinaya) – Facebookon, Instagramon, talán Twitteren is megtalálhatók.
Összességében felejthetetlen volt számunkra ez az este. Készültek emlékfotók is. A fotók bal szélén látható a „Szamár”.
Nagyon hálás vagyok nagylányomnak (a képen) a fotókért. Ellentétben velem, ő nem felejtett el fotókat készíteni. Aki eljut Japánig, egyszer látogasson el egy bűvész bárba!
