Ismét egy japán találmány, ami nálunk ismeretlen, Japánban viszont mindenütt megtalálható, a szállodaiparnak teljesen hétköznapi szereplője. Ez a szállásforma – ha lehet így nevezni, bár a cél nem annyira a megszállás… – történetét tekintve egészen az Edo-korig (1603-1868) nyúlik vissza. Az akkor létező fogadók, ill. teaházak „leszármazottja”. A Wikipedia szerint a név egy 1968-ban alapított oszakai hotelből (Hotel Love) jön. Ma egy külön műfaj a japán hotelek között, a definíció szerint pároknak intimitást biztosító (szállás)hely.
Az árak is jellemzően pihenés vagy teljes éjszakai kategóriákban kerülnek kifüggesztésre a bejáratnál. A „pihenés” időtartama 1 és 3 óra között változik. A legtöbb vendég a pihenés kategóriában használja. Árazásban megkülönböztetik a napközbeni holt időt a zsúfoltabb napszakoktól.
Ha azt gondolnánk, hogy akkor ezeket – a nevükből következően – csak párok és csak „ágyban zajló (love) tevékenységeikre” használják, tévedünk. Jellemzően hátizsákos turisták is kihasználják a lehetőséget, hogy aránylag olcsón tudnak érdekes helyen megszállni. Érdekes alatt a témák szerinti kialakítást értem, ami egyiket-másikat a vidámparki szórakozással egyenértékű érdekességi szintre emel, sőt! Megemlítendő, hogy – témába vágóan – prostitúcióra is használják.
Egy cikk szerint éves szinten 47 milliárd dollárt hoznak a love hotelek köszönhetően a legvadabb képzeletet is megmozgató témáiknak. Megjegyzem, hogy vannak azért minden különösebb témát nélkülözőek is.
Hotelektől szokatlan módon előre foglalás nincs, sőt igazán a szokásos személyzeten sem kell „keresztülmennie” a vendégnek érkezéskor. Minden automatizált. A bejáratnál ki vannak téve a szobák képei típusonként, amikből a kivilágítottak közül lehet választani (gombnyomással). Ha van, akkor a személy egy üvegfal mögött ül, a vendégnek láthatatlanul. Fizetni vagy neki kell, vagy automatában. Utóbbi esetben egy élő lélekkel nem találkozik a szállóvendég.
Maga az épület sok esetben feltűnő kialakítású (pl. a homlokzata európai kastélyt formáz, vagy a Jurassic Park bejáratát vagy egy óriás télapó ül a bejárat felett, de ezerféle módon képesek felhívni magukra a figyelmet).
Nagy városokban egyenesen love hotel negyedek vannak, mint Tokióban a Love Hotel Hill. Itt egy utcán belül is számtalan szemet gyönyörködtető – na, ezt mindenképp szeme válogatja! –, de mindenképp hivalkodó homlokzat alapján választhatunk, hogy melyikbe megyünk be.
Alapfelszereltségükben tartalmaznak egy nagy franciaágyat, szép fürdőszobát, TV-t hangulatkeltő (értsd: cenzúrázott erotikus) csatornákkal, karaoke szettel, videójátékokkal, de ehhez még jöhet extraként bármi (például jelmezek, vagy kínzóeszközök), ami a témába vág! Mivel nem jellemző a sok csomaggal felpakolt vendég, alaposan felszereltek mindenféle tisztálkodó szerrel, de lehet, hogy még pizsamát is kap a látogató az egész éjszakás tartózkodáshoz (inkább jellemző az utcáról beeső, kézitáskás vendég).
Inkább javasolt partnerrel ellátogatni egybe, mert baráttal fura lehet egy ilyen környezetben eltölteni az éjszakát, hiszen eleve szexuális együttlétre szakosodtak és az erre rávezető hangulatot a belső tér kialakítása minden eszközzel fokozni igyekszik (mint üvegfallal elválasztott fürdőszoba, tükrös plafon stb.).
A legkedveltebbek az egy téma körül kialakított, design hotelek. A témaválasztás hihetetlen fantáziáról tanúskodik. Egy néhány a legextrémebbek közül: Santa (télapó), Hello Kitty, Jurassic Park, metrókocsi belseje, körhinta, S&M, szappanopera díszlet. Ha most az a kérdés merülne fel valakiben, hogy hogy jön össze a Hello Kitty és a love hotel (magyarul mondva: kit izgat a Hello Kitty), erre a japán kultúra ismerőjeként is csak azt tudom mondani, hogy さー….ízlések és pofonok 😉 …
Ha még többet szeretne megtudni e jellegzetes hotelfajtáról, íme pár link, amin el lehet indulni: