Május közepén nagy hír volt Japánban, hogy a Nihon Egyetem amerikai futball csapatának egyik játékosa mérkőzés közben minősíthetetlenül viselkedett.

Nem vagyok nagy rajongója ennek a sportnak, mérkőzést is csak egyetlen egyszer láttam élőben. Most is csak azért figyeltem fel a hírre, mert a Nihon Egyetem ellenfele a Kuwansei Gakuin Egyetem csapata volt, ahonnan a diplomámat szereztem.

Sokkoló látvány volt, amikor a Nihon Egyetem egyik játékosa veszélyesen nekifutott hátulról a Kuwansei Gakuin Egyetem játékosának, akinél már régen nem volt labda, és megsebesítette.

Az, hogy mindez miért történt, csak később derült ki. A vétkes játékos szerint az edzője parancsolta meg neki, cserébe, hogy indulhasson a meccsen. Állítása szerint a csapat vezetőedzője a következő kifejezést használva engedte be csak a pályára: "a Kuwansei Gakuin egyetem középhátvédjét tegye tönkre" (潰せ). Én, mint laikus ember is úgy gondolom, hogy az ilyen viselkedés nem sportszerű.

A hír gyorsan terjedt az országban, s az emberek rájöttek, hogy itt valami nagy baj van. Hamar kiderült, hogy a legsportszerűtlenebbül viselkedő ember pedig nem más volt, mint a Nihon Egyetem futball csapatának vezetőedzője és a körülötte lévő támogatók.

Először a Nihon Egyetem vétkes játékosa állt a médiák elé egyedül és elmondta, hogy vezetőedzője szavait ő úgy értelmezte, hogy ténylegesen, fizikailag kell tönkretennie az ellenfél középhátvédjét. A játékos mindenképpen indulni akart a mérkőzésen, így követte az utasítást, de most már nagyon bánja a történteket és nem akar többé amerikai futballt játszani. Mindenesetre, elismerte, hogy ő a hibás, s akármit is mondott a vezetőedző, ő hajtotta végre a tettet, így vállalja a felelősséget, s befejezi ezt a sportot. Elnézést kért az ellenfél csapatától és a sérült játékostól.

A hosszú sajtótájékoztatón kiderült az a döbbenetes tény is, hogy pl. a játékosok nem beszélhettek közvetlenül a vezetőedzővel, mindig csak a másodedző továbbította a fenti utasításokat. A játékosok és a vezetőedző között nem volt direkt kommunikáció. Ezt egy nagyon furcsa és egyoldalú kommunikációnak nevezném.

Ráadásul a vezetőedzőnek nem csak az egyetemi focicsapat felett volt hatalma, hanem az intézmény egésze felett is. Például joga volt eldönteni, hogy kik legyenek az egyetemi felső vezetés tagjai.

Ezeken kívül híres és nagy cégekkel is erős kapcsolatot ápolt, ahol az egyetem focicsapatának korábbi játékosai dolgoztak. Ha valakit megszeretett az edző, akkor azt segítette bejutni ezekhez a cégekhez diplomázás után. Ha viszont valamelyik játékos kiesett az edző kegyeiből, akkor ez akár a karrierje végét is jelenthette.

Mindezek miatt senki nem tudott neki NEM-et mondani, mindenki végrehajtotta, amit a vezetőedző mondott. A körülötte lévő emberek nem is gondolták végig, hogy amit csinálnak, az jó-e vagy sem. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt, az, hogy az edző szárnyai alá vegye őket és támogassa a karrierjüket. Kvázi diktátorokhoz hasonló pozíciója és teljhatalma volt így.

Nagyra becsülöm a Nihon Egyetem játékosát, aki – az egyetem támogatása nélkül is – a nyilvánosság elé mert állni egyedül. Csak nevetni tudtam azon a sajtótájékoztatón, amit a vezetőedző és a másodedző tartottak a játékos után pár nappal később, s amin végig azt bizonygatták, hogy a játékos félreértette az utasításaikat.

A Nihon Egyetem diákjai mit gondolhattak, mikor megtudták, hogy kik uralkodnak az egyetemen? Vajon ez a kegyetlen rendszer működött volna továbbra is, ha nem történik meg az a veszélyes támadás a meccsen? Korábban nem volt senki, aki szembe mert volna szállni a vezetőedzővel, s megálljt parancsolni neki?

Mindezek egy korszak végét jelentették az egyetemen, a futball szövetség a vezetőedzőt és az másodedzőt azonnali hatállyal kizárta a szövetségből.

Ki gondolta volna, hogy egy játékos buta és veszélyes támadása ekkora lavinát indít majd el, és felkavarja az egész intézményt és az országot.

 

A képek forrásai:
http://www.itmedia.co.jp; https://www.sankei.com; https://mainichi.jp; https://news-sokuhou.site