Akin tetoválás van, az yakuza, tehát gengszter – ez a nézet még valamennyire tartja magát Japánban. De a tetoválás régi hagyományokkal bír Japánban – régebbiekkel, mint a helyi maffia. I. sz. 300-ból származnak az első kínai forrású írásos emlékek arról, hogy „minden japán férfi arca és teste tetovált”. Az Edo-korszakban, a 17. századtól a népességnövekedés nyomán kezdték el tetoválással megjelölni a bűnözőket – a megkülönböztetés, a megszégyenítés céljából, legtöbbször a homlokukon. Régiónként eltért, hogy ez a tetoválás hogyan is nézett ki, ezt mutatja az alábbi kép:
A tetoválás hagyománya azonban ezzel párhuzamosan is élt. Voltak olyan buddhista szerzetesek, akik szútrákat tetováltattak magukra, hogy a gonosz szellemeket elriasszák vagy egyszerűen kifejezzék vallási meggyőződésüket. Szintén a gonosz szellemek elűzése céljából tetováltatták a kezüket a nők az egykori Ryukyu királyságban, amely részben a mai Okinawa szigete Japán legdélebbi részén. A Japán északi végén élő ainu őslakosok közül a nők rituális okokból tetováltatják kezüket, illetve szájuk környékét. A prostituáltak egy része a törzsvendégeik nevét tetoválta magára – jelezve elkötelezettségüket irántuk.
A 19. század második felében a Meiji-reformok részeként a tetoválást – mint a nyugati nyitással nem összeegyeztethető primitívnek vagy barbárnak értelmezhető szokást - betiltották, és ezt a tilalmat 1948-ban oldották fel a demokratizálás éveiben.
A yakuzák a klánjuk iránti hosszú távú lojalitást fejezik ki azzal, hogy hosszadalmas munkával, fájdalommal és jelentős pénzkiadással járó tetoválásokat viselnek – mint például az alábbi képen.
Ugyanakkor manapság Japánban is egyre többen vannak, akik pusztán divatból vagy esetleg valamilyen vallási meggyőződésből tetováltatják magukat. Még nem tömeges ez, így a többség furábban néz a tetováltakra, mint Európában. És sokak számára hozza úgy az élet, hogy a tetoválásukat el kell tüntetni. A tetoválások valószínűleg biztonságosabbak Japánban, mivel orvosi engedélyhez kötik a tetoválás tevékenységét.
Sok fürdőben (és egyes üdülőhelyeken, edzőtermekben) tilos tetoválással megjelenni.
Ezt egy speciális ragtapasszal le lehet takarni, de ennyivel úgy tűnik nem került nyugvópontra a kérdés. Azért nem, mert a japán fürdők az egyik fő célpontjai a Japánba érkező külföldi turistáknak, akik között a tetoválással bírók aránya lényegesen magasabb, mint a japánok körében. A közelmúltban a turizmusért felelős állami hivatal arra kérte e fürdőket, hogy engedjék be a tetovált külföldi vendégeket – míg a japán vendégekre ezt az engedményt már nem javasolták. Ez azt jelzi, hogy a tetoválás megítélése még mindig szigorúbb, mint Európában. Talán tovább enyhülne ez a megítélés, ha a tetoválást művészetként is megpróbálnák értékelni vagy a hosszú távú lojalitás vállalását látnák bennük.
Források:
https://www.tsunagujapan.com/17-facts-you-probably-didnt-know-about-tattoos-in-japan/
http://kotaku.com/why-is-there-a-tattoo-stigma-in-japan-1249980905
