A napokban az újságot olvasva egy cikken akadt meg a szemem. Arról írt, hogy a magyar iskolákban a tanárok elleni erőszakos cselekmények száma egyre növekszik. Az elmúlt 4 évben a tanárok elleni erőszakos cselekmények számáról egy táblázatot is csatoltak a cikkhez, ami mutatta a növekedő tendenciát.
Nagyításhoz klikk a képre!Az 1980-as években voltam általános iskolás és középiskolás. Akkor ez még más volt Japánban. Azokban az években épp ellenkezőleg az iskola „keménysége” volt a probléma.
Az én iskolámban is voltak a tanárnak ellentmondó diákok, azonban a tanároktól mindannyian féltünk, tekintélyük volt. Amennyiben nem fogadtunk szót nekik, úgy egy vízzel teli vödröt kellett tartanunk a folyosón. (Ilyen tapasztalatom nekem is volt.) A mi osztályfőnökünk gyakran fenekelte el az engedetlen diákokat egy nagy vonalzóval. Az egyik nap olyan erősen fenekelte el az egyik diákot, hogy még a vonalzó is eltört.
Nem is kell mondanom, csúnya látvány volt a diák elnáspángolt feneke. A diák szülei azonnal be is jöttek az iskolába megbeszélni az érintett tanárral és az igazgatóval az esetet. A tanár mindenki előtt elkezdett sírni és térdre vetve magát esedezett bocsánatért. Valószínűleg a szülők fenyegették meg az igazgatót, hogy feljelentik a tanár-szülő bizottságnál. Az osztály előtt térden állva és sírva bocsánatot kérő tanár és a leszidatlan, rossz dolgot tevő diák kettős érzelmeket váltottak ki belőlem.
Abban az iskolában, ahová én jártam más iskolához képest nem volt sok ilyen esemény. Viszont abban a 3 évben, amíg én odajártam volt pár durva esemény. Emlékeim szerint még olyan is volt, hogy a rendőrségnek kellett kijönnie az iskolába. Például megrongált piszoárok, betört tantermi ablakok vagy graffitik miatt jöttek ki. (Természetesen én sose csináltam ilyesmit.) Voltak olyan csínytevések is, hogy az előírtnál rövidebb vagy hosszabb volt a szoknya, vagy pedig minél vékonyabb iskolatáskával mentünk iskolába. (Ez azt mutatta, hogy nem vittünk tananyagot; ilyet én is csináltam.) Állítólag volt ennél durvább bántalmazás is, az úgynevezett „érettségi bántalmazás”. (Például valaki szájába egy borotvapengét tettek és összeszorították a fogait. )
A középiskolában (junior highschool) nagyon sok stressznek vannak kitéve a diákok a gimnáziumi felvételi miatt. Abban az időben sokat számított, hogy melyik gimnáziumba megy az ember. Ekkor tört ki a vizsgaháború. Nem érezték a tanulás jelentőségét, illetve, hogy mi az, ami szembemegy az iskolai szabályokkal. Talán a stresszt vezettük le ilyen módon. A magyar is oktatási társadalomnak tűnik az eddig látottak és hallottak alapján. Talán Magyarország Japánnal azonos körülményekkel találkozik.
Az évszámot követő oszlopok 1983-1996 vonatkozásában először a középiskolák (junior highschool 中学校) majd a gimnáziumok (高校) adatait mutatják. 1997-től az évszámot követő oszlopba az általános iskolai (小学校) adatokat is beszúrták.
A japáni iskolán belüli erőszakot a statisztikák tükrében vizsgálva 1983 óta nő az esetek száma, minden korosztály egyre szélesebb rétegében, azaz egyre fiatalabb és idősebb korban is történik ilyen esemény. Úgy érzem, hogy ezeket a számokat a stressz befolyásolja. Néhány évvel ezelőtt olyan is volt, hogy egy diák késsel sebesítette meg a tanárát, aki belehalt a sérüléseibe. Az én generációm és a mostani generáció között nagyon nagy a különbség. Vajon mi lehet ennek az oka? A fent említett magyar cikkben egy pszichológus azt mondta, hogy „Iskolai agresszió nem létezik, hanem az agresszió helyszíne az iskola”. Ez a mondat szembesít minket a problémával. Hogy vajon mi ennek a háttere, az elég elgondolkodtató.
Források: A magyar statisztikai adatok forrása az ORFK, a japán adatok pedig a Japán Oktatási Minisztérium honlapjáról (http://www.mext.go.jp) valók. A képek sorrendben a következő honalpokról származnak: http://mo-retsu.jp; http://akb.jpn.org; http://www.sengoku.cn