A Furusato Nouzei rendszere 2008-ban jött létre, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a Japánban adózó embereknek, hogy a szülővárosuknak, vagy az általuk támogatni kívánt önkormányzatoknak adományozzák az adójuk egy részét.
A kétezres évek közepén már probléma volt a vidéki városok elnéptelenedése, a fiatalok Tokióba, Oszakába és egyéb nagyvárosokba költöztek, így a különböző önkormányzatok költségvetései között óriási különbség jött létre. Erre reagálva jelent meg egy cikk 2006-ban a Nihon Keizai Shimbun egy esti számában, a vidéki önkormányzatok támogatásával kapcsolatban. A cikkben szereplő ötleteket néhány politikus eléggé érdekes tartotta ahhoz, hogy vitát kezdeményezzenek a témával kapcsolatban és ugyanazon év októberében Nishikawa Kazumi, Fukui prefektúra polgármestere benyújtott egy javaslatot a szülővárosnak való adományozás esetén történő adócsökkentésről. (tovább…)
E hónap elején két hetes kiküldetésben ismét Japánban jártam (idén már ötödször).
Két olyan, egymáshoz kapcsolódó, de külön-külön is érdekes élményem volt, amit szeretnék megosztani olvasóinkkal.
Talán már többen hallottak, olvastak talán a kocka alakú görögdinnyéről, amit – hol máshol? – Japánban állítottak elő. (Ld. https://sudy.co.hu/aranyarban-merik-gyumolcs-a-japan-asztalokon/) De a japánok (pontosítok: a gazdag japánok) erős vonzódása a különleges, csak kevesek számára hozzáférhető dolgokhoz talán szintén ismerősen hangzik sokak számára. (A minden év első árverésén eladott első tonhalért kifizetett sok millió jenes árról is be szoktak számolni az újságok.)
Így persze nekem sem volt ismeretlen ez a vonása a japán karakternek. Valahogy mégis meglepett egy ajándék, amit a mostani utam során kaptam.
A japán gazdaság egyik legjelentősebb cégének volt vezérigazgatója (jelenlegi főtanácsadója) vacsorára látott vendégül egy igazán luxusnak minősíthető étteremben, s az ínyencségeket, különlegességeket felsorakoztató vacsora után egy elegáns szatyorban adta át az ajándékot. A szállodába érve (mivel ilyen alkalmakkor gyakran adnak viszonylag gyorsan romló élelmiszert ajándékba), gyorsan megnéztem, mit kaptam. (tovább…)
Véletlenül bukkantam rá az uilta nevű kis népre az interneten, amelyről kiderült, hogy ők a legkisebb létszámú nemzetiségi kisebbség Japánban, amelynek létezését hivatalosan is elismeri a japán állam. Nagy részük azonban ma is az Oroszországhoz tartozó Szahalin szigetén él, a 2010-es orosz népszámlálás szerint összesen 295-en, nagyrészt a hosszan elnyúló sziget északi felén. Japánban 1989-ben 20-an éltek Hokkaido szigetén, Abashiri városa közelében. Orok nép elnevezéssel szerepeltek sokáig az irodalomban, ezt az elnevezést azonban valamely más tunguz nyelv aggatta rájuk, míg az uilta a saját nyelvük szava. Amúgy maga az uilta és az orok szó is háziasított rénszarvast jelent, többségük mindig is rénszarvas tartásával foglalkozott, mások halásztak.
A közel 7 hektáros Rieterpark közepén álló Wesendonck-villa már a 19. században fontos szerepet játszott a svájci kulturális életben. A német selyemkereskedő Otto Wesendonck és felesége, az író-költő Mathilde Wesendonck zürichi otthona művészek és értelmiségiek találkozóhelye volt. (Mathilde Wesendonck-ot Richard Wagner múzsájának is tartják és a komponista által megzenésített versei, a Wesendonck-dalok, máig őrzik nevét.) A második világháborút követően került a villa Zürich város tulajdonába és 1952 óta Museum Rietberg néven Ázsia, Afrika, Amerika és Óceánia művészetét mutatja be az érdeklődőknek.
A Museum Rietberg állandó gyűjteményét Eduard von der Heydt-nak (1882-1964), egy német-svájci bankárnak és műgyűjtő mecénásnak köszönhetjük, aki kincseit Zürichnek adományozta. Egyedülálló kollekcióval rendelkezett többek közt japán, kínai, indiai, kameruni és kongói műalkotásokból - de persze Cézanne, van Gogh és Picasso képeit is gyűjtötte. (tovább…)
Most életemnek egy olyan csücskéről szeretnék írni, amiről eddig még nem sokan tudnak. Régi álmom volt, hogy egyszer segítség nélkül, saját magam is fel tudjam majd venni a japán tradicionális viseletet, a kimonót. A jukata, vagyis a nyári viselet felvételét már jó néhány éve elsajátítottam önszorgalomból, az interneten található videók segítségével, de a kimonó esetében úgy éreztem, hogy videókból helyesen megtanulni lehetetlen lenne.
Amikor japán vendégeink ajándékkal, többnyire valami édességgel, a régiójukra jellemző finomsággal kedveskednek nekünk, mindig lenyűgöz a termékek csomagolása. A kis kekszek, csokoládék általában egyesével vannak bezacskózva, a kis csomagok ötösével ülnek a tasakokban, a tasakok egy papír- vagy műanyagbetétes papírdobozban foglalnak helyet. A papírdobozt csodaszép csomagolópapír burkolja, esetleg még egy egyedi papírzacskó is tartozik hozzá. Minden szépen elrendezve, garantáltan úgy, hogy a hosszú utazás során se mozdulhasson el semmi a helyéről, a finomságok semmit se veszítsenek eredeti szépségükből, eredeti ízükből. Természetesen minden kis csomagnak, tasaknak, doboznak egyedi, a többi alkotóelemmel harmonizáló dizájnja van. A végeredmény esztétikai és gasztronómiai élmény, és hatalmas mennyiségű szemét. (tovább…)
Sokszínű és változatos feladataim egyike, hogy segítséget és támogatást nyújtsak a férjük munkája miatt idetelepedett japán családtagoknak az élet szinte minden területén, az orvostól a bevásárlásig.
Jómagam már lassan 20 éve vagyok itt, és amikor az újonnan ideérkezett japán családokkal találkozom, rájövök, hogy én is hasonló helyzetben voltam 20 évvel ezelőtt.
Japánként a legnehezebben érthető magyar viselkedések például, hogy miért nem tud a megbeszélt időre jönni a szerelő vagy a postás? Ha azt ígéri a szerelő, hogy másnap reggel 8 és délután 5 között visszajön, akkor miért nem tartja be a szavát? Az ember nem tud sehová se menni, otthon kell maradni egész nap, s sokszor hiába. A postánál ugyanez a helyzet. Ha találunk egy értesítőt csomag érkezéséről a postaládában, s kérjük a másnapi újbóli kiszállítását, sokszor egész nap otthon maradva, akkor miért nem tudják rendesen újra kiszállítani? A végén személyesen kell bemenni az 1-es vagy 2-es számú posta logisztikai központba, és cipelhetjük haza a nagy csomagot. (tovább…)
Sok ember hisz a sorsunkat, személyiségünket meghatározó születési, évi, heti, napi, üzleti, szerelmi, vagy családi horoszkópokban. Míg mi itt Európában a 12 állatövi jegyet magába foglaló horoszkópokat használjuk, addig Japánban több jóslási módszer is ismert és használatos.
A kínai állatövi horoszkópot másoló, 12 zodiákust tartalmazó rendszer ugyanúgy megtalálható a szigetországban, mint a csak 9 csillagjegyet tartalmazó Kigaku, a lélek / szellem tudománya, valamint a vércsoport jóslás.
Gondoltam, ma megismertetem kedves Olvasóinkat a nyugaton kevésbé ismert Kyusei Kigaku jóslással, másnéven a 9 Csillag Ki (九星気学) asztrológiával. (A kínaihoz hasonlóan itt is a ciklus 12 évenként ismétlődik, de csak 9 csillagjegyet alkalmaz.) (tovább…)
Fél évig éltem Tokióban és tanultam az ISI nyelviskolájában és Business School-jában. Érdekes volt felnőttként visszaülni az iskolapadba. A nyelviskola Takadanobaba állomásnál, a Business School pedig Ikebukuro-ban volt. Ezek egymástól - budapesti hasonlatban - két 4-6-os megállónyira voltak.
Az iskola egy szintfelmérő teszttel kezdődött, ami japán tudás alapján osztotta be a diákokat különböző erősségű csoportokba. (tovább…)
