Nagyon megörültem a hírnek, hogy a neves gazdaságtörténész, Ferber Katalin Budapesten tart ú.n. PEACH előadást Japán 1868 és 1945 közötti modernizációjáról a Pázmány Egyetem Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának felkérésére. Ferber Katalin hosszú éveken keresztül tanított japán egyetemeken, köztük az egyik legelitebbnek számító Wasedán, és számos könyvet írt Japánról. Többek közt A felkelő nap árnyékát olvastam, amelyben részletesen bemutatja a japáni életet és mindazon kulturális különbségeket, amelyek egy európai számára sokkolóan hatnak. A másság szigetein című munkája is erre a témára épül, de bepillantást enged a szerző életébe, személyes hátterébe is. Ferber Katalin írásai számomra azt az érzést adják, hogy egy kívülálló szemével, kritikusan, sőt, kissé dacosan tekint fogadott hazájára és annak népére. Széleskörű tudását elismerem, egyes meglátásait rendkívülinek találom, de azt sajnálom, hogy mindezt beárnyékolja az írásai szerkesztetlensége és egyfajta sértettség, ami a szövegein átüt. Utóbbiaktól igyekeztem elvonatkoztatni és inspirációt keresve ültem be az előadásra. Az előadóterem teljesen megtelt és a padsorokban az egyetemi hallgatók mellett feltűntek neves, Japánnal foglalkozó szakemberek is. A kivetítőn láttam, hogy az előadására készülve Ferber Katalin számtalan képet nyit meg honlapokról és képkeresőből. Az elkövetkezendő 45 percben nem egy prezentációt mutatott be, hanem mindenfajta sorvezető nélkül beszélt, itt-ott illusztrálva fő mondanivalóját vagy egy-egy kitérőt fotókkal és rajzokkal. Érezni lehetett, hogy megvan a tárgyi tudása és akármeddig tudna Japánról beszélni, de kicsit csapongott időben és a témák között is. Az alábbiakban megpróbálom összerakni a meglehetősen szerteágazó téma mozaikdarabkáit és rendszerbe foglalni az elhangzott információkat.
Mielőtt Japánba költöztünk volna, két kutyussal éltünk együtt, családtagnak számítottak ők is. Nehéz szívvel búcsúztunk el tőlük, de úgy döntöttünk, hogy nem hozzuk ki őket magunkkal Japánba, tekintettel az áthurcolás nehézségeire és az angol buldogok számára nem éppen ideális nyári hőmérsékletre.
Viszont anno eszünkbe sem jutott, hogy más okok is lehetnek, amik megnehezítenék a kutyusaink életét Japánban. Most a japán „kutyaetikettről” és a kutyatartás egyéb aspektusairól szeretnék megosztani néhány gondolatot. (tovább…)
Korábbi cikkemben bemutattam a Japánban vonzónak számító kusza fogsor elérése érdekében a valós fogakra műanyagból ragasztott „2. fogsort”, a Yaeba-t, valamint a fogak feketésre festésének számunkra szokatlan hagyományát, az úgynevezett Ohaguro-t. Most a saját japán fogszabályozási élményeimről szeretnék mesélni.
A héten úgy gondoltam Japán egyik legkevésbé ismert oldalát mutatom be kedves Olvasóinknak. A japán börtönök és szabályaik az egyik legvitatottabb téma bel- és külföldön egyaránt.
Sokan kegyetlen, emberi jogokat porba tipró, középkori rendszernek tartják, mások viszont működő, a rabok életét pozitív irányba változtató intézménynek.
Nos, én nem foglalok állást, ennek eldöntését Önökre bízom. Az viszont tény, aki egyszer kiszabadul egy japán börtönből, soha többet nem vágyik oda vissza. (tovább…)
A 2018-as phjongcshangi téli olimpia véget ért.
A japán csapat a mostani téli olimpián rekord mennyiségű, összesen 13 érmet nyert. (4 arany, 5 ezüst és 4 bronz)
Nem értek nagyon a téli sportokhoz, ám mindig ámulatba ejt a részvevő sportolók kitartása és tudása egy ilyen nagy nemzetközi eseményen. Hálás vagyok mindazoknak, akik érmet szereztek, s tiszteletem minden sportolónak, akik ugyan nem kerültek be az első 3 közé, mégis 2 héten keresztül fantasztikus teljesítményeket mutattak nekünk, a nézőknek.
Az idei téli olimpiánál nekem két felejthetetlen pillanatom volt.
Az egyik az 500 m-es női gyorskorcsolya verseny volt, ahol a japán Kodaira Nao aranyérmet szerzett, a koreai Lee Sang-Hwa pedig ezüstöt.
A két versenyző, bár riválisok voltak az olimpián, a hétköznapokban nagyon jó barátok. Sokat szoktak találkozni a versenyeken kívül is. (tovább…)
Megtréfáltam magam! Úgy számoltam, múlt héten, Valentin napon jelenik meg a posztom. Ezért választottam ezt a témát… Utolsó pillanatban derült ki, egy héttel később jelenik meg az írásom. Azért remélem, így is érdekes lesz a téma 🙂
Először is ez egy olyan nap Japánban, amikor a nők adnak ajándékot a férfiaknak, általában csokoládé és sütemények formájában. Másrészt ez nem egy kizárólag romantikus ünnepnap. Anno én is nagyon sok csokit kaptam, - szerintem - mindet romantikus töltet nélkül.
Valentin nap Japánban egy nap, amikor elismerheted az összes férfit az életedben, még a plátói kapcsolatokat is, és azt a fickót is, aki pár méterrel odébb dolgozik. Az erőfeszítés és ráfordított pénz mennyisége jelzi a kapcsolat természetét, fajtáját. - Japan Zone
A csokik fajtái
Mikor e sorokat írom Budaörsön, kinézek az ablakon és látom: nagy pelyhekben hull a hó. S bizony hullik Japánban is. Bár az északkelet-délnyugat irányban nagyon hosszan elnyúló szigetcsoport egy részén gyakorlatilag soha nem esik a hó, egyes vidékeken minden télen 6-7 méter hó is leesik. (Japán a 24. és a 46. szélességi fok között helyezkedik el, ami kb. a Pécs – Dubai viszonylatnak felel meg.)
A szigetországon végighúzódó, egyes részein („Japán Alpok”) kifejezetten magas, helyenként 3000 méter fölé nyúló hegyeivel egyben markáns éghajlati határt jelent. A télen jellemzően a kontinens felől érkező hideg szél a Japán-tenger felett telítődik nedvességgel, majd ezt a nedvességet hó formájában rakja le a hegyek nyugati oldalán, s a túlsó oldalra már csak ritkán jut ebből. Azért Tokióban is esik, szinte minden télen egy-két alkalommal a hó. Idén január 22-én 5-10 cm hó esett Tokióban (2014 óta a legnagyobb havazás). Mivel nemcsak a hólánc, hanem a téli gumi használata is ritka a keleti parton, egy ilyen havazás már komoly közlekedési fennakadásokat okoz.
Más a helyzet a nyugati oldalon. Az Aomoritól Tojamáig húzódó sávban sok-sok méternyi hó esik minden évben. Ez a „hóország”, amit az első japán irodalmi Nobel-díjas, Kavabata Jaszunari is megörökített (a Magvetőnél 1969-ben magyarul is megjelent, Jólesz László fordította a német nyelvű kiadás alapján) leghíresebb regényében, a „Hóország”-ban.
Január elején debütált első fellépésével a Virtual Currency Girls (japán nevén Kaszócúka Sódzso 仮想通貨少女 = Kriptovaluta Lányok) nevű japán lánycsapat. Annak ellenére, hogy a koncert viszonylag szűk körben zajlott le, bejárta a világsajtót. A nyolc fős J-Pop csapat a kriptovalutákat népszerűsíti. Itt meg is nézhető, hallgatható első számuk.
Zeneileg nem nevezhető forradalminak a kezdeményezés, de ez végül is érthető, hiszen minél szélesebb kört céloz meg. Erről tanúskodik az is, hogy a kötelező cukiságnak megfelelően a négylábú szőrös állatok fülére emlékeztető fejfedő is hozzátartozik az öltözékhez. A ruha leginkább azoknak a kávézóknak (メイドカフェ = Maid Café) a felszolgálóihoz hasonlít, akik 18-19. századi szobalánynak öltözve szolgálnak fel – az abszurditásig vitt udvariassággal – az erre szakosodott japán kávézókban.
Ők azok:
Ha híres japánokról van szó, Yoko Ono neve az elsők között szokott felmerülni. Vannak, akik „csak” John Lennon özvegyeként ismerik. Sokan a Beatles feloszlásának okozóját látják benne és máig haragszanak rá. Yoko Ono azonban saját jogán elismert művész, békeaktivista, énekes és dalszerző, aki a Lennonnal való ismeretsége előtt és annak halála után is tette a dolgát. Élete pedig korántsem hétköznapi.
Az 1933-as születésű művésznő szamurájok leszármazottja. Édesapja tehetős bankár – eredetileg klasszikus zongorista -, édesanyja nemesi család sarja volt. Anyai nagyapja, Zenjiro Yasuda alapította a négy meghatározó japán zaibatsu (a japán pénzügyi és gazdasági élet több területét lefedő, egy-egy család tulajdonában álló cégcsoport) egyikét. Gyermekéveit részben Amerikában töltötte, de a második világháborút Japánban élte át. Mély nyomokat hagyott benne Tokió 1945-ös bombázása, a menekülés, az éhezés. Egyes leírások szerint innen származik az az agresszió és erő, amivel megszerzi mindazt, amire szüksége van. A háborút követően középiskolai osztálytársa lett a mai japán császárnak, Akihitonak, majd 1951-ben első nőként vették fel a Gakushuin Egyetem filozófia szakára. Két szemeszter után azonban Amerikába költözött és beiratkozott egy New York-i művészeti iskolába.
