A természet szépsége, nagyszerűsége nem egyszer szinte maga alá tudja gyűrni az embert! Ilyenkor – akár a könnyekig meghatottan – tudatosul bennünk önnön létünk parányisága és múlandósága. Egy ilyen, emlékezetes élményem fűződik a bálnák látványához. Izland partjai közelében láttam fel-felbukkanni, fújtatni, majd egy fenségesen elegáns mozdulattal alábukni e hatalmas testű tengeri emlősöket.
Az élmény olyan erős volt, hogy utána álmaimban is fel-felbukkantak a bálnák... (tovább…)
Június elején szárazkerttel (kareszanszui 枯山水) bővült a szentendrei japánkert. A szárazkert tervezője a kiotói Niwatsune kertépítő- és karbantartó cég vezetője Hiraoka úr, aki két munkatársával, és a japánkertet építő Dani Zoltánnal és munkatársaival közösen egy hét megfeszített munkával építette meg a szárazkertet. Nagy élmény volt tolmácsolni a japán és magyar kertépítők között, ilyenkor sokat tanul az ember – érdekes azt is látni, hogy a japánok miként állnak hozzá a fizikai munkához, milyen trükkökkel és kitartással mozgatnak meg, állítanak pontos helyükre egy tonnás sziklát is akár. A rendelkezésre álló sziklák alakja, mozgathatósága, a gépek mérete, kapacitása is befolyásolja, hogy milyen szárazkertet építhetünk. A fotón az előtérben Hiraoka mester látható.
Ahogy közeledtünk Barcelona felé, felidéztem azt a réges-régi nyarat, amikor az iskolatársaim és kedvenc kémiatanárnőnk társaságában fedeztem fel a katalán riviérát és Whigfield „Saturday night” című dance-elektronikus slágerére csapattuk a helyi diszkóban. Újra el akartam látogatni Gaudi immár több mint száz éve épülő templomához, sétálni a Ramblas sugárúton, feküdni a strandon, nézni a pálmafákat és csodálni a tengert. Az emlékek felfrissítése mellett célom volt, hogy jobban megismerjem a helyi történelmet, az építészetet és a gasztronómiát. A La Boqueria piacra és a tapasokra voltam leginkább kíváncsi, hogy hátha ihletet tudok meríteni és fejleszteni a konyhaművészetemet. (A japán konyha iránti rajongásomról már írtam itt>>.) Esős napok után napfényre, a katalán életörömre és a mediterrán lazaságra vágytam. Az előttünk ülő 4-5 éves forma kisfiú üdvrivalgásban tört ki, amikor vonatunk befutott a Barcelona Sants pályaudvarra.
Az első meglepetés akkor ért, amikor a szállásunk felé tartva a gótikus negyed szélén, közel a Liceu operaházhoz és egy hatalmas Miró mozaikhoz a Ramblas közepén, egy ház sarkán felfedeztünk egy sárkányt. Távol-keleti stílusú lámpást tartott mellső karmai között és hátsó lába egy nagy legyezőt szorított. Körülötte a homlokzaton számtalan esernyő és keleti mintás legyező domborműve volt látható. Feljebb, a tető alatt egyiptomi motívumok futottak körbe. A földszint és az első emelet közötti falat pedig legyezőmintás, színes ólomüveg ablakok és az ukiyo-e fametszetekről ismerős japán alakok képei díszítették! A szállodánk e különös épület mögött helyezkedett el, így hát minden reggel japán “ismerőseim” köszöntöttek amint kiléptünk a kapun.
Eddigi cikkeimben szó esett már a Japánban tapasztalható galapagoszi bankrendszerről, az albérletkeresésről és a japán jogosítványszerzés különböző buktatóiról. A mai írásommal folytatnám a japán furcsaságok bemutatását. Most a japán egészségügyet veszem górcső alá. Sajnos az utóbbi időben családommal túl sok tapasztalatot szereztünk a japán egészségügy területén, ez ihlette ezt a cikkemet.
Először is kezdjük a vicces kulturális különbségeknél, vagyis a különböző orvosi székeknél. Fogorvosi széket talán már mindenki látott. Nos, Japánban még a fogorvosi szék is más, mint Európában. Formáját tekintve nem nagyban tér el, de mozgástere lényegesen nagyobb. Vagyis ha beleülünk, először vagy egy 50 cm-t felemelkedik, és utána kb. vízszintesbe vagy még az alá fektetik a pácienst. Elsőre megijedtem, hogy mit akar velem művelni a fogorvosom, de megnyugtatott, hogy egy kontroll esetén is rendesen vízszintesbe fektetik az embert 🙂
A másik ilyen vicces tapasztalat a nőgyógyászati vizsgálószék. A nők többsége ismerheti odahaza azt a kellemetlen élményt, amikor egy rákszűrővizsgálat során mindent feltárva fel kell feküdni a székbe szemtől szemben a (többnyire másik nemhez tartozó) orvossal. Nos, hölgyeim, erre van egy kevésbé zavarba ejtő megoldás, mégpedig Japánban. (tovább…)
Idén Kapolcson ismét elkapott minket néhány heves zivatar, bár egyelőre (még csak a fesztivál közepénél tartunk) nem úsztunk annyit a vízben, mint tavaly nyáron, amikor szinte végig esett és többször csavarni lehetett a vizet a hálózsákunkból. A nagy esőket szerencsére most mindig szikrázó napsütés követte, a magas páratartalom miatt pedig még melegebbnek éreztük a levegőt.
Erről eszembe jutottak a Japánban töltött nyarak, amikor a végeláthatatlannak tűnő (valójában körülbelül 2 hónapos, május végétől július közepe/végéig tartó) esős évszaknak, a tsuyunak kellett megtalálni a szépségét. Amikor nincs hideg (sajnos egészen hideg esős szezont is megéltem kint), akkor számomra az esős évszaknak mindig volt valami bája. Ezt szeretném most megosztani.
Az esős időszaknak már a neve is kedves: Tsuyu ( 梅雨, つゆ) szilva eső, mert ilyenkor érik a szilva. Ez a szilva nem az az édes fajta, amit mi megszoktunk, ezt nem fogyasztják nyersen, mert éretten is kemény és savas. Viszont annál finomabb belőle a szilvalikőr 梅酒 (うめしゅ、umeshu), amit imádok és ebből készül sokak kedvence, az umeboshi 梅干 (うめぼし), aminek viszont nem vagyok túl nagy rajongója.
Eredeti tervem az volt, hogy múltkori blogcikkemet, a Hazatérést fogom folytatni, viszont a napokban olvastam egy hírt, amit fontosabbnak gondoltam megosztani most Önökkel.
Kolléganőm múlt heti cikkében egy olyan híres, fiatalon elhunyt színésznőről írt, akit a mellrák vitt el. Ez a betegség sajnos személyesen is érint, idén vesztettem el egy nagyon szeretett családtagot a mellrák szövődményének következtében. Azóta ez a téma különösen fontos lett számomra, azon belül is a megelőzés és az időben felismerés.
Én rendszeresen járok évente ultrahangos szűrésre (fiatalon még ezt ajánlják, csak indokolt esetben szoktak külön mammográfiát kérni 40 év alatt), fájdalommentes, s ezzel sugárzást se kap a mell. Viszont bevallom, a későbbiekben nagyon ódzkodom a mammográfiás vizsgálattól. Idősebb rokonoktól, anyukámtól, meg persze tavaly nagymamámtól is hallottam a különböző élményeket, hogy mennyire összepréselik a nők mellét a vizsgálatok alatt, és nagyon fájdalmas szokott lenni. Gondolom, ezért is sok nő inkább halogatja, nem megy el időben, csak akkor, ha már tényleg komoly a baj. Felmerült bennem a gondolat, hogy most, a 21. században, mikor már képesek vagyunk a Plútóra szatelliteket küldeni és éles, HD felvételeket készíteni felszínéről, akkor az orvostudomány miért nem tud a nőknek kevésbé „barbarisztikus” vizsgálatokat kifejleszteni a mell vizsgálatára, hogy ne féljenek elmenni a szűrővizsgálatokra, s ezáltal több életet is meg lehessen időben menteni.
Van egy híres japán közmondás. Bijin hakumei (美人薄命).
Ennek szó szerinti fordítása: "Szép emberek vékony élete." Magyarul: A szépek korán halnak.
Valahányszor ezt hallottam, mindig Natsume Masako japán színésznőre gondoltam. Natsume-san 1985-ben halt meg leukémiában. Csak 27 éves volt.
A fő sorozata és filmje a Nyugati utazás（西遊記）című tv sorozat, amelyben Hszüan-cang（三蔵法師）-ként szerepelt és a Setouchi fiúk Baseball csapat (瀬戸内少年野球団).
Natsume Masako különlegesen szép volt. A halála óta 32 év telt el, de ha szerencsénk van, poszterét még ma is lehet látni vidéki kis éttermekben. Máig nagyon népszerű, felejthetetlen színésznő.
Legutóbbi rövid tokiói üzleti utamba beiktattam a Spa LaQua nevű fürdőhely meglátogatását. Pestiesen szólva: nem semmi egy hely!
A Spa LaQua (helyi kiejtéssel: Szupa Rakúa) a Tokyo Dome sportaréna közelében van, a Tokyo Dome City részét képezi, ahol egy kisebb vidámpark is működik, óriáskerékkel és hullámvasúttal. Akik már jártak Tokióban, azok számára a Korakuen park ismerős lehet, nos onnan nem messze található. Tokió központjától 10-15 perc csak metróval. Este jártam arra:
A Spa LaQua két emeletet foglal el a modern épületből. A hatodik emeleten találhatóak a meleg és forróvizes medencék, valamint egy 100 fokos szauna, illetve egy 50-70 fokos szauna, és persze az elmaradhatatlan ülő zuhanyzós rész felszerelve mindennel, ami a tisztálkodáshoz kell. (tovább…)
Hokkaido kb. Magyarországnyi területén 6 nemzeti park van, mindegyik a vulkanikus eredetű hegységek és a köztük megcsillanó tavak szépségéről híres. A fenyőkkel és lombhullató fákkal vegyesen borított vegetáció az év minden szakában vonzza a turistákat, s egyre több külföldi keresi fel télen a porhóval borított sípályákat, nyáron az erdőket, egész évben a hőforrásokat. A nyári szezon legelején kirándultunk a Daisetsuzan Nemzeti Parkban, amely a legnagyobb Japánban, és itt található az északi sziget legmagasabb, 2290 m magas csúcsa, az Asahidake.
A hegyre egy kötélpálya visz fel kb. 1400 m magasságig, onnan turista ösvényeken lehet barangolni, hegyet mászni. Először is a turista-információs központba látogattunk, hogy tájékozódjunk.
