Hogyan viselkedünk, kommunikálunk, gondolkodunk, állunk hozzá munkánkhoz, törődünk családunkkal, kezelünk mindennapi- vagy akár konfliktushelyzeteket? Természetesen minden ember másképp, de azért vannak az egyes nemzetekre jellemző vonások. S ezen vonások alapját jelentő normák döntő többségét diákéveink alatt sajátítjuk el az oktatási intézmények falai között. Véleményem szerint mindegy, hogy valaki egy japán cserediákkal, üzletemberrel, vagy kollégaként kerül-e kapcsolatba, mindegyik esetben sokat segíthet a másik fél cselekedeteinek, „szavainak” megértése terén, ha vannak ismereteink arról a japán oktatási rendszerről, melyben formálódik, csiszolódik, alakot ölt egy japán fiatal. Ebből a megfontolásból gondoltam, hogy szemezgetek japán középiskolai cserediákévem emlékeiből. (tovább…)

Japánként és anyaként, aki azt reméli, hogy a lánya egyszer állatorvosként fog dolgozni, egy kicsit zavarba hozó témáról írok. Néhány nappal ezelőttig nem is tudtam, hogy Japán egyes részein szokás delfint enni. A bálnavadászat más tészta. Az már régóta külföldi kritikák céltáblája, így mindenki számára ismert. Kisiskolás koromban az iskolai menzán, vagy akár otthon is ettünk bálnahúst, így erről a témáról tudomásom volt. Szégyenkezve vallom be, de a delfinekkel kapcsolatos témáról egyáltalán nem is hallottam eddig. (tovább…)

Osztálykirándulás.

Melyik gyerek ne szeretné ezt az összetett szót?

Óvodásként ez még csak a szomszéd parkot jelentette, szigorúan „munkaidőben”. Abban a korban elképzelhetetlen volt az „ott alvás” fogalma. Hisz ki nem akart volna otthon aludni, a saját ágyában? (tovább…)

Romantikus regények és drámai filmek kedvelt témája a véletlen, mely hősöket vagy éppen áldozatokat teremt. Mindenki életét befolyásolják a fatális véletlenek, s néha elgondolkodunk azon, mi lett volna, ha… Én sem vagyok kivétel, de szívesebben emlékszem szerencsés fordulatokra, amelyek jó irányba terelték akár az én életem, akár másokét.

Egy ilyen meghatározó esemény, melyre büszkén emlékszem, úgy indult, hogy a londoni Sakura, majd egy bankegyesülés után Sumitomo Mitsui Bank fiókjánál vezető pozícióban dolgozó ismerősömmel egy váratlan programmódosítás miatt felszabadult este, hosszú idő óta először, sikerült újra találkoznom. (tovább…)

Az angol nyelv fontos híddá vált különböző anyanyelvű emberek között a nagyvilágban. Az írásbeli kommunikáció viszonylag gördülékenyen is működik. Gátlásosabb emberek is meg mernek nyílni írásos formában.

Más azonban beszélni. Magyarok számára gyakran okoz visszatartó erőt a megszólalásban, hogy a beszélőnek nincs elég önbizalma megszólalni, mert kínosnak tartja magára nézve, ha hibázik. A hibától való félelem a japánokban is erősen ott van, de náluk éppen a másik embert kívánják megkímélni a feltételezett kellemetlenségtől, amelyet – főleg kiejtésbeli – hibáik okoznának. (tovább…)

A zürichi tó partján sétálva egy japán témájú plakáton akadt meg a szemem: a Kunsthaus (helyi Szépművészeti Múzeum) „Inspiration Japan – Monet, Gaugin, Van Gogh” című kiállításra hívogatta az érdeklődőket. Ebben még nem volt semmi meglepő, hiszen amióta Japánnal foglalkozom, mágnesként vonzom a felkelő nap országával és népével kapcsolatos tárgyakat, élményeket függetlenül attól, hogy egy magyar kisvárosban vagy európai világvárosban járok akár hivatalból akár kedvtelésből. Abban a pillanatban viszont, amikor az említett plakátot le akartam fényképezni, a semmiből előugrott egy rendkívül furcsa öltözetű, hevesen gesztikuláló – a szolid és visszafogott Svájcba egyáltalán nem beleillő – nőszemély és hosszan kifejtette, hogy már pedig ezt a kiállítást mindenképpen meg kell néznem, mert egyedülálló és fantasztikus élményben lesz részem. (tovább…)

Egyik kedvenc alkotó/relaxációs tevékenységemről gondoltam most írni: a bonsai nevelésről. Ezen belül is, arról a nem minden szabályt követő, „customized” verzióról, amit én művelek évek óta, hullámzó, de nem múló lelkesedéssel.

Ahogy sokaknak biztosan ismert, a bonsai edénybe ültetett fácskát jelent. Ez lehet sokféle növény (nem csak fa, hanem cserje, de még pozsgás is vagy fűféle, mint a bambusz). A tudást az igényli, hogy egyrészt beleszorítsunk egy fát egy pici cserépbe, hogy - hosszú évek alakítási munkájával - elérjük a kitűzött formát ezzel biztosítva az esztétikai összhatást, aminek a természetben fellelhető növényeket kell szimbolizálni. (tovább…)

Ha megkérdezzük japán ismerőseinket, hogy vannak, hogy telnek napjaik, szinte biztos a válasz: “忙しい（isogashii）” = busy =　ビジー。Tudjuk, hogy a munkába járó korosztálynak nem sok szabad ideje marad, a jól ismert túlórázás, a hosszú ingázás sok energiát felemészt. De ezt a választ kapjuk a nyugdíjastól, a háztartásbeli feleségtől, az egyedülállóktól egyaránt. Tényleg elfoglaltak, vagy csak illendőségből mondják? Mivel töltik szabadidejüket? (tovább…)

Fuji-san, vagy magyarosan Fudzsi, Japán egyik legjobban ismert jelképe. A felkelő nap országának szent hegye, mely a legenda szerint a tűzistennőtől kapta a nevét. 3776 méteres magasságával tornyosul a szigetország fölé és szimmetrikus alakjával az ott lakók számára a tökéletesség szimbóluma.

A helyiek mondása szerint minden japán embernek életében egyszer kötelező lenne megmásznia a szent hegyet, kétszer viszont már őrültség.  (tovább…)