Online szoktam olvasni japán újságokat, főleg a Nikkei gazdasági lapot. A 2020 májusában megjelent újság egyik főcíme ez volt: 漫画「鬼滅の刃」が完結 週刊少年ジャンプ人気作 (Fordítás: Manga: Kimetsu no Yaiba sorozat véget ért 2020. május 18-án, ami a heti Sónen Jump nevű magazinban minden héten megjelent 2016 februárja óta.)
Ez a mai fő hír a Nikkei újságban? Hogy lehet ez? Mi a Kimetsu no Yaiba? Ez ennyire fontos cikk? Hallottam a Kimetsu no Yaibáról valakitől, igen, az egyik itt élő ismerősöm lányától. Akkoriban nem foglalkoztam vele, nem szoktam mangát olvasni. Csak a cím alapján nem gondoltam, hogy szerelemről lenne szó, s ha a heti Jump-ban jelenik meg, akkor inkább a fiúkat célozza meg célközönségként, vagy a név alapján akár horror kategóriába is tartozhat?
Utánanéztem, hogy miről szól ez a Kimetsu no Yaiba. (tovább…)
A mai nap egy japán és lengyel partnerrel volt videókonferenciám. A megbeszélés végén szóba került kinek mi a kedvenc étele. Számomra is új édességről beszélt a lengyel fél. Sake kasu cheesecake a kedvenc süteménye. Ez egy nagyon ritka és finom sütemény.
A sajttortát (cheesecake) mindenki ismeri, többünk kedvence. A sake kasu azonban számomra is ismeretlen alapanyag volt. Utána kellett olvasnom, hogy mégis mi lehet.
Ismételten egy japán édességet mutatnék be röviden: a zunda mocsit.
A zunda az ismertebb azukibabból készülő édes vörösbabpüréhez hasonló zöldbabpüré, amelyet szójababból készítenek. Elkészítésmódjuk hasonló: a felforralt babot meghámozzák és összetörik, sót és cukrot kevernek hozzá, majd ráteszik a mocsira (japán rizssüteményre). Azonban mind ízre, mind pedig állagra különböznek, olyannyira, hogy a zunda az azukitól irtózó feleségemnek is nagy kedvence.
Japánban óriási hagyománya van az aláírást is helyettesítő, személyes pecsétek használatának. A „hanko” vagy hivatalosabb nevén „inkan” jellemzően egy kis köralakú bélyegző, ami egy kis hengeralakú szár végén helyezkedik el. Piros festéket használnak hozzá.
A komoly nemzetközi díjakat besöprő, 2017-ben forgatott One Cut of the Dead (japánul: カメラを止めるな!) című zombifilm komédia készítői idén a Covid-19 járvány alkalmából újabb művel álltak elő One Cut of the Dead – Mission: Remote (カメラを止めるな！リモート大作戦!) címmel. Ebben a blogbejegyzésben erről a filmről írok, így, aki még nem látta, nézze meg az alábbi YouTube linkre kattintva, és ha úgy gondolja, csak utána olvasson tovább. A film 26 perces, eredeti japán nyelven élvezhető, angol nyelvű feliratozással:
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
Amióta Japánnal foglalkozom, törekszem rá, hogy minél több oldalát megismerjem a japán kultúrának. Ehhez hozzátartozik a japán filmművészet tanulmányozása is. Alább egy teljesen szubjektív lista következik! Nekem ezek a japán filmek tetszettek eddig a legjobban. A japán rendezők alkotásai mellett beválogattam pár európai és amerikai alkotó japán témájú művét is a listámba. Érdemes megfigyelni a témaválasztásaikat és hogy mennyire más szemszögből mutatják meg a felkelő nap országát, mint a hazai mesterek. (tovább…)
A munkám nagy része abból áll, hogy a japán partnercégeket, ügyfeleket látogatom sorra. Sokat kell közlekednem a városban, és a találkozók közötti idősávban próbálom meg megoldani az emailezést, telefonálást és minden más részét a munkámnak. Főleg akkor vagyok gondban, ha sűrű a programom, és nincs alkalmam visszatérni az irodába egy hosszúnak ígérkező telefonbeszélgetés vagy telekonferencia előtt. Japánban nem nézik jó szemmel, ha az ember egy kávézóból telekonferenciázik. Azért, mert a környezetében ülő vendégeket zavarja. Arról nem is beszélve, hogy a kávézó alapzaja is behallatszik a beszélgetésbe, így senki sem jár igazán jól.
Nemrég megtaláltam a hozzám hasonlóan a városban rohangáló embereknek szánt tökéletes megoldást: kölcsöniroda az állomás közepén! ???? (tovább…)
Japánra vonatkozóan külön bakancslistát vezetek. Ha szerencsés évem van, - mint például tavaly, amikor hosszú idő után újra kint tölthettem pár hetet -, sikerül kipipálnom néhány sort a listámról. Közben azonban időről-időre újabb dolgokat fedezek fel, így a lista valójában csak bővül és bővül.
Nemrég, egy gyönyörű fotót látva elgondolkoztam azon, hogy ha Hokkaidón járnék, - ahova eddig csak egyszer jutottam el pár napra -, szívesen megnézném a Biei Kék-tavat, egy nagyon fiatal és ritka képződményt, ami az ember és a természet kölcsönhatásának szerencsés kimenetelű eredménye.
November 3-án a Kultúra napját ünnepeljük Japánban. Ezen a napon díjazzák az olyan embereket, akik munkásságukkal hozzájárultak a japán kultúra fejlesztéséhez, és az ünnepélyes díjátadásra a császári palotában kerül sor.
Átnéztem az idei kiválasztottak nevét tartalmazó listát. Híres és ismert neveket láttam, Hashida Sugako-t (forgatókönyv író), Sakai Masatoshi-t (zenei producer), Saegusa Shigeaki-t (zeneszerző) és sok professzor nevét is, akik oktatási területükön terjesztik tovább a japán kultúrát a fiataloknak.
A listán volt egy név, amely szemet szúrt nekem: Nishikawa Kiyoshi volt az. Nishikawa Kiyoshi oszakai humoristaként (Manzaishu-ként) lett híres, Nishikawa Yasushi-val. A Yasu-Kiyo néven léptek fel és váltak híressé 1966-1986 között. Többször nyertek az Owarai (nevetés) műfajban legmagasabb rangnak számító díjakat. A mai díjátadás azért fontos, mert a manzai területén ő kapta először a japán kultúra fejlesztéséért járó díjat.
