A Magyarországon is ismert pénzbedobós golyós-automatát eredetileg az Egyesült Államokban találták ki, ezek először gömb alakú rágógumit tartalmaztak, de hamarosan megjelentek a gömbkapszulákban lévő kis játékokat tartalmazó verziók is. Az egész világon elterjedt a gyerekek nagy örömére, bár mára már jóval kevesebb helyen található. Kivéve természetesen Japánban.
Sokan látták, nézik a Netflix sorozatát II. Erzsébetről, ill. az angol királyi házról. Nekik ismerősen hangzik, hogy az uralkodói családot, mint intézményt kezelő nagyhatalmú udvartartás a hagyományok letéteményesének, őrzőjének tekinti magát, s nem egyszer felülírja akár a királynő szándékait is. A 701-ben (!) alapított Kunaicsó, a Császári Udvartartás Ügynökség (1947-ig Császári Udvartartás Minisztérium) legalább ilyen cerberusként őrködik a hagyományok, a szabályok betartása felett. Ehhez több, mint ezer alkalmazott, s több, mint 50 milliárd forintos költségvetés áll rendelkezésére.
A Kunaicsó felel a császári család tagjainak biztonságáért, egészségéért, oktatásáért, programjaiért, a hivatalos szertartások megszervezéséért, lebonyolításáért, s kezeli a császári udvartartáshoz tartozó ingatlanokat, mindenekelőtt magát a császári palotát, amelynek területén magának a Kunaicsónak a hivatala is megtalálható. (tovább…)
Élni (japán címe: Ikiru 生きる) - Kuroszava Akira egyik filmjének címe ez, amelyet néhány hónapja láttam, és nagy hatással volt rám. A több mint kétórás film igazából akár három önálló film is lehetne, hiszen a társadalmi problémáktól kezdve a magánéletig, az egyénben háborgó belső dilemmákig sok mindenről szól. A konkrét történetet vázlatosan írom csak le, inkább benyomásaimról, gondolataimról írok, melyeket a film kiváltott. (tovább…)
Hétvégi gyalogtúránk fáradalmait a nagymarosi Sakura cukrászda finomságaival enyhítettük. Rácsodálkoztam, hogy váratlanul botlok ismét Japán-rajongóba, most egy cukrászba! Balogh Nóra a karján cseresznyevirágos tetoválást visel és szakmájában a minőséget és a megújulást - a japánok számára is különösen fontos értékeket - tartja elsődlegesnek. Süteményei prémium alapanyagokból készülnek és annyira mutatósak, hogy nehezen tudtunk választani közülük! Ez a találkozás adta az ihletet ahhoz, hogy a cseresznyevirágról és a japán kultúrában betöltött szerepéről írjak.
Először is arra szeretném megkérni Önöket, hogy hunyják le szemüket pár másodperc erejéig, és gondolják át, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor szakikkal volt dolguk. Elromlott a gáztűzhely? Lakásfelújítás volt? Netán egy új mosógépet kellett beüzemelni? Talán már el is képzelték, hogy milyen érzések járták át Önöket a folyamat különböző lépései során…
Engedjék meg, hogy most bevezessem Önöket a japán szakik művészetébe. Azért hívom így, mert meglepő hasonlóságot mutat más, talán ismertebb japán művészetekkel, úgymint a teaművészet vagy a kalligráfia, netán a harcművészetek. Ezen művészeteket az köti össze, hogy szigorúan szabályozott a folyamat, és nagyon nagy szerepe van az eszközök és a környezet előkészítésének, a mozdulatok sorrendjének. (tovább…)
A nyelvtanulás sosem könnyű, sokan feladják, és kevesen maradnak, akik eljutnak a tökéletes elsajátítás szintjére, különösen igaz ez a japán nyelv esetében. Egyetemen japán szakot végeztem, majd később foglalkoztam japán nyelv tanításával is, így van némi rálátásom a japánul tanulókra. Ebben az írásomban azt szeretném bemutatni, hogy melyek lehetnek a főbb akadályai annak, hogy valaki elsajátítsa ezt a különleges nyelvet. (tovább…)
Nemrégiben egy Maneki Neko (röviden Maneko) talizmánt ajándékoztam egy kedves barátnőmnek. Nem ismerte, így elmondtam neki, hogy Japánban ez jószerencsét hoz a gazdájának.
S ekkor fogant meg bennem a mai blogcikkem témája. Sokan tudják, mit jelent a Maneki Neko, de vajon hányan ismerik az eredetét vagy hogy miért is éppen a macska hozza a szerencsét.
Nos, jöjjön hát eme cuki kis kabalának az érdekes története!
Most nem Japánról fogok írni, hanem emberként (és japánként), hogy hogyan is éltem meg, mit tapasztaltam, és milyen élmény volt számomra a lányom középiskolai felvételije. Igaz, még nincs vége, ha jól tudom, április végén fog csak kiderülni a végső eredmény. Sok bonyolult feladattal kellett szembenéznem, nagy kihívás volt ez nekünk!
Úgy emlékszem, hogy kb. tavaly ilyenkor vetettem fel a lányomnak először az ötletet, hogy mi lenne, ha felvételizne, s esetleg egy másik suliba menne gimisnek? (tovább…)
Az előző posztjaimban sokat foglalkoztam a nyári olimpiai játékokkal, főleg a maratonnal. Úgy gondoltam, utolsó posztomat is ennek a témának szentelem.
