Az utóbbi néhány évtizedben egyre többen ismerik Magyarországon is a japán rajzfilmeket. Sok-sok rajongója akad a Dragon Ballnak, a Sailor Moonnak, a Doraemonnak vagy más világszerte ismert rajzfilmsorozatoknak. Az elmúlt években pedig egyre több hazai moziban lehet látni a Ghibli Stúdió (és főként Miyazaki Hayao) remekműveit is, melyek nem csak a fiatalokat, de a felnőtteket is megcélozzák mély gondolataikkal, mondandóikkal. A Chihiro szellemországban és A vándorló palota talán a legismertebbek ezek közül.
Talán mindannyian meglepődnek, ha azt mondom, hogy Japánban az Anpanman című rajzfilmsorozat tudhatja magának a legtöbb rajongót a szigetországban. Az Anpanman egy 1988-ban született, 3-5 éves korú kisgyerekeknek (és poénokat illetően felnőtteknek is!) szóló rajzfilmsorozat, melynek főhőse egy édesbabbal töltött péksütemény. Ő:
Nincs olyan gyerek (és felnőtt), aki ne ismerné, nem látott volna belőle legalább száz részt, és nem lett volna életében olyan korszaka, amikor Anpanman lett volna a példaképe. Létezik Anpanman múzeum, pláza (a boltok mindegyike Anpanmanra specializálódott, legyen az pékség, papír-írószer vagy fehérneműbolt!) és mindenféle szórakoztatóközpont Anpanmanra építve. A leghihetetlenebb az, hogy már gyógyszerek csomagolására is ráteszik az arcát, amitől a picik kérdőjel nélkül beveszik a gyógyszert, bármilyen rossz is az íze. (Nálunk családon belül a trükk az, hogy bármilyen orvosságot az Anpanmanos gyógyszer adagolójával kell adagolni... 😀 )
No de ki is ez az Anpanman? Anpanman, a babsüti, a jót testesíti meg a filmben, aki segít minden éhes és esendő szereplőn és folytonos küzdelmet folytat az örökké éhes és csintalan Baikinmannal („Bacimanus”) és az őt segítő kabi-kabikkal (penészecskék), akik mindig megpróbálják bekoszolni vagy megenni Anpanman arcát. A megsebzett Anpanman gyenge, tehetetlen, ilyenkor Jamu ojisannak (vagyis Lekvárbácsinak) kell újabb babsütit sütnie, kicserélni egy újra Anpanman arcát, és így nyeri vissza erejét, amivel végül mindig legyőzi a kórokozókat.
A sorozat mindenegyes része valami új szereplő bemutatásán és a velük megesett kalandok elmesélésén alapul, akiket a történet végén Anpanman ment meg Baikinman legyőzésével. A karakterek szinte egytől egyig japán ennivalók, vagyis beszélő nevek. Attól függően, hogy japán eredetű-e az adott étel, megtestesítenek ízig-vérig japán szamurájokat (Katsuobushiman, vagyis a Halreszelék-harcos) , japán költőket (Chawanmushimaro, vagyis a teáscsészében gőzölt ”Tojásjózsef”) vagy más tradicionális japán személyiségtípusokat. A külföldi eredetű ételek sem maradnak ki a történetből, találkozhatunk az indiai származású Madam Nannal (az indiai eredetű nan kenyérre kell gondolni), a német Baumkuchen úrral (fatörzs sütemény) vagy az angolos akcentussal japánt beszélő Katsudonmannal (rizses „rántott-húsember”). Néhány példa a fent említett karakterek közül:
Talán a legérdekesebb tény, hogy ezt a sorozatot megpróbálták már exportálni is külföldre is. Az USA-ban, Dél-Koreában, Hongkongban, Thaiföldön, sőt még a Közel-Keleten is lehet látni Anpanmant a TV-ben. (Az iráni verzió érdekessége, hogy ramadán idején az étel-karakterek arcát kimozaikozzák.) Mivel a sorozat legtöbb karaktere valamilyen módon a japán kultúrához köthető (un. reália), borzasztóan nehezen fordítható le azok neve. Ezért több export országban is megpróbálták a fordítás helyett a saját kultúrájukban fellelhető ételnevekkel helyettesíteni a karakterek neveit.
Vajon a mi gyerekeink, unokáink is találkozhatnak majd Anpanmannal a magyar TV-ben néhány év múlva Túrósbátyusként vagy Lekváros fánkkomaként? 😀
Az olvasók további ötleteit kommentben várjuk ????
Források:
https://www.youtube.com/watch?v=oV9J48D7hD8
http://junshop.co.jp; https://rr.img.naver.jp; https://bokete.jp
