A múlt héten üzleti úton jártam Bécsben. A kereskedelmi és befektetési lehetőségek tanulmányozása mellett alkalmam nyílt egy kis kulturális kikapcsolódásra is. Az egykori császári palota, a Hofburg épületében található Weltmuseum-ot kerestem fel, ahol éppen egy a Meiji-korabeli Japánt bemutató tárlat látható, a kiállítási tárgyak pedig Heinrich von Siebold (1852-1908), egykori német, de az Osztrák-Magyar Monarchia szolgálatában álló diplomata és műgyűjtő kollekciójából származnak.
Forrás: https://www.weltmuseumwien.at, © KHM-Museumsverband
Gyakran szembesülök azzal a kérdéssel, hogy hogyan tudjuk tartani tízezer kilométer távolságból a kapcsolatot a gyermekem és a nagyszülei között. A kérdés teljesen jogos, hiszen annak ellenére, hogy az utóbbi években már nem okoz különösebb technikai vagy anyagi problémát a heti beszélgetés ilyen távolságból sem, egy ötéves gyermeket nem egyszerű lekötni egy szimpla „mi volt az oviban?” vagy „mit csináltál az elmúlt héten?” típusú kérdésekkel.
Szerencsére kreatív családból származom, így nem kellett sokat várni arra, hogy megtaláljuk a gyermek érdeklődésének megfelelő közös tevékenységet. Ezek közül mutatnék be párat, hátha vannak még rajtunk kívül is olyan családok, akik kénytelenek a nagyszülőktől távol élni, de szeretnének a gyerekek és a nagyszülők között jobb kapcsolatot kiépíteni vagy fenntartani. (tovább…)
Japán egy észak-déli irányban igen „hosszú”, keskeny ország, így régiótól függően igen különböző éghajlati hatások érvényesülnek. A legészakibb szigeten, Hokkaidón (kb. Magyarországgal egy szélességi fokon helyezkedik el) hűvös, kifejezetten hideg éghajlat, míg az olyan déli szigeteken, mint a Kyushu-sziget inkább a szubtrópusi klíma dominál. Ebből következne, hogy a japán emberek életmódjának, lakhatási körülményeinek Japánon belül is elég eltérőnek kéne lennie, azonban ez nem teljesen igaz. Érdekes paradoxon, hogy – sok más dologhoz hasonlóan – ezen a téren is nagyjából minden azonos módon működik egész Japánban. Jelenlegi cikkemben különösen a japán téli hideggel való megküzdésre fókuszálok.
Ahogy gondolom sok Olvasónk is, én is figyelemmel követem a világpolitikai híreket, különös tekintettel a nukleáris egyezményekről, feszültségekről és hadiállapotokról szóló híradásokat. Mai cikkemet is a mostanság tapasztalt közel-keleti háborús feszültségek inspirálták.
A mostani blogom egy trilógia első része. Három japán történelmi történetet fogok elmesélni kedves Olvasóinknak, amik kevésbé ismertek, főleg itt nyugaton, de szerintem fontos ismerni őket, mert bemutatják, milyen szörnyű következményekkel jár egy nukleáris támadás vagy kísérlet, s hogy a legszörnyűbb körülmények közt is előlépnek igazi hősök, akik képesek újra reményt kelteni az emberekben.
Az elkövetkező időszakban be fogom mutatni Önöknek a hiroshimai árvákat és az erkölcsi örökbefogadásukat amerikai családok által, a hiroshimai hajadonokat, valamint a Lucky Dragon (Szerencsés Sárkány) nevű hajó esetét, valamint pár különleges embert, akik erejükön felül igyekeztek segíteni a bajbajutottakon.
Három megtörtént eset, ami remélem, például szolgál a mostani és jövőbeli generációknak, hogy a nukleáris támadásokat és kísérleteket örökre elkerüljék.
Kezdjük tehát a hiroshimai árvákkal és amerikai erkölcsi nevelőszüleikkel. (tovább…)
Tavaly a karácsony utáni nagytakarításkor találtam egy régi könyvet a könyvespolc alján. Kb. 2-3 évvel ezelőtt olvastam utoljára. Úgy emlékeztem, hogy szomorú történet volt, s sírtam, mire a végére értem. Az írója, Higashino Keigo, a könyv címe pedig A levél (2003-as kiadás). Higashino Keigo korábban mérnökként dolgozott egy japán nagyvállalatnál. Általában krimiket szokott írni, de a most említett könyve inkább drámai, egy család viszontagságait mutatja be.
A ponty szót olvasva nekem a magyar halastavak jutnak eszembe, vagy a piaci talponállók. Legtöbbször azonban az Auchan halosztályán találkoztam velük. Szürke nagy tátogó halakként élnek az emlékezetemben. Ezekről inkább nem is mutatnék fotót, sokkal inkább a japán fajtájukról!
Folytatva a kisgyerekekkel kapcsolatos japán szokások sorozatot, ez alkalommal az Issó mocsi szokását mutatnám be röviden, amit a kisgyerekek 1 éves születésnapján szoktak megtartani.
Kezdeném a cím magyarázatával: A mocsi japán rizssütemény, ami a szokásosnál is ragacsosabb rizsből készül, amit először pépes állagúvá ütnek, majd kívánt alakúra formáznak.
Az issó (一升) pedig régi japán mértékegység, körülbelül 1,8 kilogramm, így nem nehéz kitalálni, hogy az issó mocsi, körülbelül 2 kiló mocsi rizssüteményt jelent. Azonban az issó másik írásjeggyel írva (一生), „életet” jelent, az „issó mocsi” esetében arra utal, hogy egészségben és bőségben töltse a gyermek az előtte álló életét. (tovább…)
A magyar média lelkesen tudósít apró-cseprő sportsikerekről is, de sajnálatosan figyelmen kívül hagyja a művészet terén elért, VB aranyéremmel is felérő eredményeket.
A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum korábbi művészettörténésze, Bincsik Mónika a világhírű New York-i Metropolitan Múzeum segédkurátora, a japán iparművészet szakértője. 2017-18-ban a Metropolitan-ban rendezte meg a híres New York-i ügyvéd, Arthur Abbey és felesége, Diane bambuszból készült japán műalkotásokból álló gyűjteményének kiállítását. (A gyűjtők a kollekciót a Metropolitan Múzeumnak adományozták.)
October 11, 2019 (Tokyo morning edition)
A hírekből tájékozódva és személyes tapasztalatok alapján is érezhető, hogy Japánban egyre több ember dolgozik idős korában. A 2018-ig tartó hatéves időszakban a dolgozók száma 4,5 millióval csökkent, ugyanakkor az idősek körében 2 millióval nőtt. Az idős dolgozók aránya ma már eléri a 12%-ot a teljes munkaerőn belül, összesen 8 millió emberről van szó. A 65-69 éves korosztály kb. fele dolgozik. Japánban hiába 62 év a hivatalos nyugdíjkorhatár (amely 2025-ig emelkedik 65 évre), a jellemző az, hogy 60 évesen nyugdíjazzák a legtöbb embert.
Japánban nyugdíjazáskor egy egyszeri nagyobb összeget kap léphez a dolgozó. Ennek nagysága azonban eléggé változó, a nyugdíj pedig egyáltalán nem mondható magasnak. Havi szinten a nyugdíjazást követően a legtöbb esetben jelentősen csökken a jövedelme a japánoknak. A magas várható élettartam és a jövővel kapcsolatos óvatosság, és életminőségük fenntartása érdekében sokan jobbnak látják, ha továbbra is munkát vállalnak. (tovább…)
