A Don Quijote japán diszkontlánc 1989 óta ígéri a legalacsonyabb árakat vásárlóinak a szigetországban. Na de miben is rejlik a Don Quijote - röviden csak "Donki" - varázsa?

Manapság a magas infláció mellett égető probléma sokak számára, hogy a lehető legolcsóbban vásároljanak, így például hazánkban is töretlen a diszkontláncok népszerűsége. Budapesten néhol már a bejutás is nehéz ezekbe az üzletekbe (itt különösen az „L” kezdőbetűjű német szupermarketre gondolok) a fokozott érdeklődés miatt. A magyar fogyasztót kifejezetten árérzékenynek tartják a közgazdászok, de nálunk azt talán kevesen tudják, hogy a japánok legalább ennyire figyelnek az árakra, ha nem még jobban. Az olcsó árakat hajszoló japánok egyik jó barátja a Don Quijote, vagyis a spanyol vándor/lovag nevét kölcsönző diszkontlánc.

A Don Quijote (japán köznyelvben: „Donki”) története 1989-ben kezdődött az első üzlet megnyitásával a tokiói Fuchu városában. Az első próbálkozás még egy egyszintes, raktárszerű, puritán bolt volt, ami óriási sikert aratott, ezért később sorra nyíltak az újabb egységek egészen addig, amíg napjainkra a Donki elterjedt egész Japán területén. Mára már az egyszintes boltokból többszintes hipermarketek lettek, amelyek extravagáns kinézetükkel kitűnnek a városképből. Az üzletlánc elnevezése természetesen Cervantes művéből ered, és a cég azon filozófiáját tükrözi, hogy Don Quijotéhez hasonlóan idealistaként – sőt, ha szükséges, akár az általános gondolkodásmóddal vagy a hatalommal szembe menve is megvalósítják azt a merőben új üzleti elképzelést, amit képviselnek.

A termékkínálat lefedi a fogyasztói igények rendkívül széles spektrumát: az élelmiszertől kezdve a háztartási cikkeken, ruházaton, elektronikai eszközökön át egészen a márkás termékekig szinte minden kapható – ráadásul relatív olcsón.

Donki - Don Quijote
Az első Don Quijote üzlet Fuchu városában. Az épület tetején megfigyelhető a szélmalom motívum.
Donki reklámszövegek
Nagybetűs felirat hirdeti az olcsó árakat.

A Don Quijote legfőbb mottója az alacsony ár. Az üzletek homlokzatát szó szerint fordítva „a meglepő olcsóság palotája” (驚安の殿堂 kyōyasu no dendō) felirat díszíti, a Don Quijote saját márkájának (PB) neve pedig „szenvedélyes ár” (情熱価格 jōnetsu kakaku). A boltokban a szűk sorok között sétálva számos felület hívja fel gátlástalan módon a vásárlók figyelmét a különböző akciókra. A hangszórókból a máshol megszokott megnyugtató zene helyett folyamatosan a lánc saját, kifejezetten „agymosós” promóciós dala vagy leárazott termékekkel kapcsolatos információ hallható.

Az egyik üzletben, ahova személy szerint gyakran jártam, a bárhol máshol 150-200 yenes – kb. 420-560 forint, Donkiban 50 yenes – kb. 140 forint – onigiri, azaz rizsgombóc részlegénél napi 24 órában mantrázta egy cérnavékony női hang, hogy az onigiri csak 50 yenbe került. (Azóta egyébként már 80 yen ugyanez a termék, így a magabiztos reklám is alábbhagyott.)

A koronavírus előtti időszakban a Japánba látogató kínai turisták híresek voltak arról, hogy alaposan bevásároltak japán kozmetikumokból, ezért a Don Quijote drogéria szintjén kínai nyelven is szokott menni a folyamatos promóció a hangszórókból.

Don Quijote - Donki
A Don Quijote üzlet különleges kialakításával mindenhol kitűnik a szürke városképből.
DO termékek - a Don Quijote saját márkája
Saját márkás "DO" termékek. A japán szlengben a "do" azt is jelentheti, hogy "nagyon".

Mindez azonban még nem teszi különlegessé a Don Quijotét, hiszen számos más japán drogériák is hasonló eszközökkel hangsúlyozzák a kedvező árazást; sok helyen nem is felvétel megy, hanem élőben az alkalmazottak közlik az aktuális akciókról az infókat. A Don Quijote üzletek megkülönböztető jegye leginkább a belső tér kialakításában rejlik. A boltok általában egy szűkös raktár benyomását keltik: a belső terek tele vannak zsúfolva termékekkel, a vásárló szinte csak behúzott hassal tud mozogni a polcok között. Ráadásul mindenhonnan különböző reklámfeliratok (POP-reklám) lógnak, még jobban beszűkítve a látóteret. Kifejezetten hangulatos, hogy a feliratokat kézzel készítik és mindenféle kreatív dizájnmegoldást is alkalmaznak. A reklámfeliratok minden egyes boltban egyediek; erre külön embert alkalmaznak, aki helyi hatáskörben gyártja ezeket. A sok termék között a szűk folyosókon nem nehéz eltévedni sem, az egész olyan, akár egy bizarr útvesztő.

Bár egy sima diszkontüzletről beszélünk, a kialakítása miatt vásárlás közben mégis „felfedezői” vagy „kincskeresői” hangulatba kerülhetünk. A Don Quijote direkt alakítja ki a vásárlóban ezt az érzetet – ez az üzleti modell fontos része, hiszen így a sorok között eltévedt személy megvehet olyan termékeket is, amelyekkel eredetileg nem tervezett. Még egy pozitívum, hogy mindezek ellenére a termékek rendszeres átpakolásának gyakorlatával nem élnek, így visszajáró vásárlóként már egyszerű megtalálni a keresett dolgokat.

POP-tábla a Donkiban
Kézzel készített POP-reklám 1.
POP-tábla a Donkiban
Kézzel készített POP-reklám 2.
Don Quijote - Donki
A termékek elrendezése és a feliratok zsúfoltsága útvesztő vagy dzsungel érzését kelti.
Don Quijote - Donki
Távolról nézve igazi káosz van az üzletben, ám valójában logikus a termékek elhelyezése.

Azonban nem mindenki örül, ha a közelében nyílik egy Don Quijote. A lánc hírhedt arról, hogy gyakran a „kevésbé elegáns” vásárlóközönség látogatja, kifejezetten az éjszakai időszakban (sok üzlet akár hajnalig is nyitva van), és emiatt a boltok környékén csökken a közbiztonság. Az utcaképet sem kifejezetten szépíti a rikító sárga színű épület. Mivel gyakori, hogy a helyi lakosok tiltakoznak egy új Donki-üzlet kialakítása ellen, a cég a profitjának az 5%-át kereskedelmi helyszínei tisztán tartására és közbiztonságának fejlesztésére áldozza. Szerintem ez igen gáláns tőlük, bár még nem tapasztaltam, hogy ez pontosan miben nyilvánul meg.

A Don Quijote nemcsak Japánban, hanem más külföldi országokban is jelen van. Hawaiion 3 bolt található, DonDon Donki márkanév alatt pedig Szingapúrban, Thaiföldön, Hongkongban, Makaóban, Taiwanon és Malajziában is jelen van több üzlettel. Európában sajnos még nem élhetünk a Donki nyújtotta egyedi vásárlói élménnyel, de bizonyára nem is lenne az igazi. Aki kíváncsi, annak azt javaslom, hogy Japánban keressen fel egy ilyen üzletet.

Don Quijote - Donki
Egy szingapúri DonDon Donki.

Japánról jelentős ismeretekkel rendelkező, de a szigetországban még nem járt emberek körében is meglepetést szoktak okozni a japán nők öltözködési szokásai.

Különösen a nyári viseletekről érdemes írni, hiszen Japánban nem illik a legnagyobb forróságban sem olyan ruhát hordani a hölgyeknek, amelyből kitűnik a mellkasuk, a dekoltázsuk, vagy akár a válluk. A pántos felsők, topok ritkaságnak számítanak, bár a nagyvárosok egyes részein, illetve egyes szubkultúrákban előfordulnak. Elvárás, hogy a ruha alól egyáltalán nem látszódhat ki a melltartónak még a sziluettje sem, ezért sokan a biztonság kedvéért egy pluszréteget vesznek fel a fehérnemű és a ruha közé. A hátat sem illendő szabadon hagyni. A helyi szokásokhoz alkalmazkodni igyekvő külföldieknek is érdemes egy kendővel vagy sállal eltakarni felsőtestük bizonyos részeit.
A lábak már inkább kivillanhatnak, de túl rövid sortot vagy szoknyát sem szoktak hordani. A miniszoknya azért sem optimális, mert számos helyszínen kell levenni a cipőt belépés előtt, így a lehajolást, illetve a legtöbb hagyományos japán étteremben a kényelmesebb földön ülést, térdelést is akadályozhatja. Kihívónak tartják, ha valaki szorosan a lábára feszülő tunikafelsőt vagy cicanadrágot vesz, ezért ezeket a ruhadarabokat ritkán látni.
A hosszú nadrág viselete teljesen elfogadott a japán nők számára is. Ugyanakkor a nadrágkosztüm már kevésbé elterjedt; sokkal inkább a klasszikus szoknyás kosztüm.
A magassarkú cipő sok vállalatnál az úgynevezett dress code(ドレスコード) részét képezik, de egyre nagyobb az ellenállás a japán nők részéről. Három éve aláírásgyűjtés és online kampány is indult a magassarkú cipők kötelező viselete ellen.

Tulajdonképpen Japánban minél kevesebbet illik mutatni testünk alakjából, bőrünk felületéből. Szinte negatívan ítélik meg, ha valaki önbizalmat fejez ki a saját testével kapcsolatban. Különösen igaz ez a nagyobb, molettebb testalkatok esetén, bár ezen a téren megfigyelhető némi változás az elmúlt években - Japán utcáin feltűntek azok a hölgyek, akik nem feltétlenül takargatják domborulataikat túlságosan bő ruhadarabokkal. Ugyanakkor az UV-sugárzás elkerülése szempontjából a testet nagyrészt fedő öltözködés praktikusnak is számít. A szigetországban teljesen általános, hogy például a középkorú japán nők még nyáron is hosszú ujjú ruhákat húznak. Gyakran előfordul a virágminta, ami nem japán szemmel „nagymamásnak” hathat még a fiatalabb korosztályokon is.

Jellemző a japánok konzervatív öltözködésére, hogy az íratlan szabályok legtöbbje a férfiakra és a gyerekekre is egyaránt érvényes. Gyakoriak a barna, drapp, szürke, fehér, fekete színek; az élénk árnyalatokat a feltűnősködéssel együtt kerülik. Szinte mindenki szépen vasalt, újszerű, nem viseltes ruhákat hord, és furcsa a számukra, ha a külföldiek nem így tesznek. Például ezen oknál fogva a papucs sem gyakori utcán, hiszen a japánok szerint annak kizárólag otthon, a strandon és az uszodában van helye.

Fontos tényező az is, hogy Japánban a tömegközlekedési eszközökön előfordul a szexuális zaklatás, a fogdosás. A nők részben a visszafogottabb öltözködéssel igyekeznek csökkenteni ennek kockázatát, de még így sem kerülhető el biztosan az incidens. A helyi öltözködési szokásoktól jelentősen eltérő viselet láttán előfordulhat, hogy a furcsálló tekintetek mellett egy-egy félhangos megjegyzésre is felfigyelhet, akinek "túl szexi" a ruhatára. Lehet, hogy túl sok a szabály, de a szigetországban az öltözködéssel sokan nem elsősorban a saját ízlésüket, hanem a társadalmi státuszukat kívánják kifejezni.

A Medium alábbi cikkében nyilatkozó Rina megtalálta a kompromisszumot, amely még nem túl kihívó, ugyanakkor előnyös viselet a számára:

A japán nők öltözködése a 21. században
Fotó: Medium.com

 

Források

Az elmúlt másfél évtizedben töretlen az iPhone népszerűsége Japánban, pedig a japán fogyasztókról köztudott, hogy a saját hazai termékeiket mindig előnyben részesítik a külföldiekkel szemben.
Hogyan tehetett szert ekkora hírnévre egy amerikai brand abban az országban, ami úgy ismert, mint a világ technológiai nagyhatalma? Nem egyértelmű a válasz, de e heti blogbejegyzésemben megpróbálok magyarázatot találni.

Az Apple részesedése az okostelefonok piacán Japánban 64.81%, az eladások tekintetében 47.9% – ez sehol máshol a világon nem ilyen magas, még az Egyesült Államokban sem.

Az iPhone piaci részesedése Japánban
Az Apple japán piaci részesedése. Forrás: Statcounter.com

A Counterpoint tanulmánya szerint 2021-ben az Apple rendelkezett a legmagasabb globális piaci részesedéssel (60%-kal) a prémium okostelefonok terén, amelyek nagykereskedelmi ára 400 USD-től kezdődött. Még Kínában is az első helyen állt, pedig összességében az Apple részesedése ebben az országban a legalacsonyabb. Alapvetően elmondható, hogy világszerte a tehetősebbek az iPhone-okat részesítik előnyben – ez persze még mindig nem magyarázza, miért ilyen sok az iPhone felhasználó Japánban. Az alábbiakban összegyűjtöttem a főbb lehetséges okokat.

1. A japán mobil- és okostelefon-piac sajátosságai

Sok más országgal ellentétben Japánban a mobiltelefon-kommunikációs cégek (továbbiakban szolgáltatók) által értékesített okostelefonok dominálnak.
A legtöbb országban az a gyakorlat, hogy a SIM-vásárlást és a távközlési szolgáltatókkal kötött szerződéseket külön kezelik a mobiltelefon készülék vásárlásától. A szolgáltató egyáltalán nem vesz részt a készülékek fejlesztésében.
Ezzel szemben Japánban – bár a készülékek persze a gyártótól származnak – a szolgáltató is részt vesz a fejlesztésben, és gyakran saját márkanév alatt értékesíti a telefonokat.

Sokszor látni olyan készülékeket, amelyekbe fizikailag bele van vésve a szolgáltató neve, valamint előre telepítve vannak a szolgáltató – egyébként letörölhetetlen – applikációi is. Ráadásul ezeknél a telefonoknál az sem ritka jelenség, hogy nem kompatibilisek más szolgáltatók által használt frekvenciákkal, ezért hiába “SIM free” egy telefon, eltérő cég előfizetésével már nem használható.

Sőt, a piktogramok, illetve emojik is szolgáltatófüggőek, így semmi nem garantálja, hogy egy másik szolgáltatót igénybe vevő felhasználó képernyőjén ugyanaz az emoji jelenik meg, mint amit mi elküldtünk eredetileg.

A iPhone-t (valamint a Google Pixelt stb.) természetesen nem ilyen hagyományos japán módon fejlesztik, ezért nincs rajta szolgáltatói logó, sőt, ha vannak is rajta szolgáltató által telepített alkalmazások, azok egyszerűen törölhetőek. A szolgáltatóváltás is teljesen zökkenőmentes, így nem kell aggódni a rádiófrekvencia miatt sem.

2. Verseny az előfizetőkért: “ingyen” iPhone

2008-ban az iPhone 3G volt az első Apple telefon, ami megjelent Japánban. A Softbank exkluzívan dobta a piacra a készüléket, és annak érdekében, hogy rövid időn belül minél több ügyfelet szerezhessen, az iPhone-okat egy kampány keretében az új előfizetők számára 0 jenért kínálta.

Egy másik piacvezető szolgáltató, az Au kénytelen volt reagálni arra a válságra, amit a Softbank előfizető-csalogató akciója okozott, ezért 2011-ben az iPhone4S-t elkezdte saját maga is egy hasonló konstrukció keretében felajánlani az új ügyfeleinek. Ennek következtében egy másik népszerű játékos a japán piacon, az NTT DoCoMo (amely ekkor még csak saját okostelefonokat kínált) rengeteg előfizetőt veszített, aminek ellensúlyozására 2013-ban az iPhone5S és az iPhone5C megjelent a DoCoMo repertoárjában is.

Az éles szolgáltatói versenyhelyzet azt eredményezte, hogy az iPhone felhasználók száma szinte egy szempillantás alatt megnőtt Japánban. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kisebb lett annak az esélye, hogy a felhasználók esetleg Androidra váltsanak a jövőben.

3. Az Android negatív megítélése

Ahogy már említettük pár sorral feljebb, amikor az iPhone először megjelent a japán piacon 2008-ban, csak a Softbanknál lehetett hozzájutni, ráadásul gyakorlatilag ingyen. Így szinte senkinek nem is kellett a más okostelefonokhoz képest olcsó, általános közvélemény szerint az iPhone-hoz képest alacsonyabb teljesítményű androidos telefon.

Az iPhone-t ekkor még nem értékesítő nagyobb szolgáltatók, mint a KDDI és NTT DoCoMo a gyártókkal együttműködve, az Android operációs rendszer szabványosítása után gyorsan megkezdték az új okostelefonok gyártását. A hagyományosan csak japán szolgáltatókon keresztül értékesítő japán gyártók nem tudták felvenni a harcot azon nemzetközi versenytársaikkal, amelyek tömegesen gyártottak a globális piacra, ezáltal pedig a szoftverek optimalizálásában is sokkal nagyobb gyakorlatuk volt.

Ezt tetézte, hogy az androidos készülékek hajlamosak voltak a gyors túlmelegedésre. Az okostelefon-gyártók számára a CPU szívét képező rendszerchip (SoC) fejlesztése és gyártása igen nagy befektetést és felügyeletet igényel. Ezért a legtöbb gyártó speciális cégek által kifejlesztett és gyártott SoC-ket vásárol és alkalmaz (kivétel: Samsung és Apple, ezek saját fejlesztésűek). A legnagyobb teljesítményű SoC-k gyártásában a Qualcomm monopóliummal rendelkezett egy időben, így az egyes telefongyártók a legmagasabb kategóriás okostelefonjaikba kénytelenek voltak a Qualcomm Snapdragon 800-as sorozatú SoC-jét használni. Ez azt eredményezte, hogy nem rendelkeztek más alternatívával abban az esetben, ha az SoC esetleg hibásan működött.

Gyakran emlegetett példa erre a Snapdragon 810. Ez az SoC fokozottan hajlamos volt a túlzott hőtermelésre, függetlenül attól, hogy mit csinál, és minden gyártónak meg kellett küzdenie ennek a problémának az orvosolásával.
Japánban az egyik hazai gyártó azonnal leállította az a Snapdragon 810-al felszerelt termékeinek árusítását, egy másik gyártó pedig különféle teljesítménykorlátozásokat vezetett be a túlhevülés megelőzésére. Az új készülék “hokkairo” azaz “melegítő” gúnynéven vált köznevetség tárgyává az országban.

Ez a probléma nem érintette azokat a gyártókat, akik nem a Qualcommra támaszkodtak és saját SoC-jukkal tudták szállítani a telefonokat, de akkoriban a mostaninál erősebb volt a Korea ellenes hangulat, és a koreai termékek sem fogytak jól, ezért például a Samsung nem tudott betörni a japán piacra. (Erről bővebben a következő pontban írok.)

A fentiek következétben megerősödött az a kép az emberekben, hogy “az Android egyszerűen rossz.”

4. A Samsung kudarca Japánban

Az Apple évek óta versenyzik a Samsunggal az okostelefonok globális piacán. A Samsung jelenlegi piaci részesedése 28%, az Apple-é pedig 27%. Ezzel szemben Japánban a Samsung csupán 6%-os piaci részesedéssel rendelkezik az Apple már korábban említett 65%-os részesedésével szemben.

Az egyik népszerű magyarázat szerint a Samsung kudarca Japánban 2010-re vezethető vissza. Ekkor történt ugyanis, hogy amikor a Samsung kiadta az úgynevezett TouchWiz 6.0 Android-rendszerét, megváltoztatott számos olyan hivatkozást a rendszeren belül, ami a japán kultúrával kapcsolatos.

Ez különösen szembetűnő volt például a Samsung által tervezett emojikban. Az olyan cégek, mint az Apple, a Google, a Facebook és a Twitter szabadon megtervezhetik saját hangulatjeleiket a saját platformjaikhoz. Okostelefontól vagy alkalmazástól függően ezek kissé eltérően nézhetnek ki, azonban a piktogramok tervezésére vonatkozó irányelveket egy „Unicode Consortium” nevű szervezet állítja össze a vállalatok részére. Ez röviden azt jelenti, hogy az egyes vállalatok hangulatjeleinek jelentése minden platformon egységes.
A Samsung TouchWiz 6.0 azonban kíméletlenül szembement ezzel a szabvánnyal. Ennek eredményeként például az egyébként hagyományosan piros és fehér színekben pompázó Tokyo Tower saját emojija csupán egy egyszerű, beazonosíthatlan szürke toronyként jelenik meg.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - A Tokyo Tower emojija
A Tokyo Tower emojija, Apple iOS vs Samsung TouchWiz. Forrás: Appbank.net

Sőt, a japán zászló emoji dél-koreai zászlót ábrázol; a hagyományos japán kerámiababából hagyományos koreai porcelánbaba lett; a japán térkép emoji pedig egyáltalán nem is létezett.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - Zászlók
Japán zászlóból koreai zászló. Forrás: Appbank.net

Így ha valaki elküldte a térképet ábrázoló piktogramot egy Samsung-telefonnal rendelkező ismerősének, az nem látott mást, csak egy üres négyzetet.

Apple iOS vs Samsung TouchWiz - Japán térkép
A "nem támogatott" japán térkép. Forrás: Appbank.net

Japánban, ahol időről időre fellángolnak a Dél-Koreával fennálló konfliktusok, ez óriási médiafigyelmet kapott, aminek következtében a Samsung márka népszerűsége szinte a 0-ra esett vissza. A Samsung teljesen felhagyott eredeti logójának és márkanevének használatával azóta az országban, helyette "Galaxy" néven fut.

5. Az Android-telefonok ára általában nem túl magas – de nem Japánban

Mostanában sok külföldi gyártású Android-készülék jelent meg Japánban is, de még mindig kevesebb, mint más országokban. Ráadásul az olyan egyedi japán vívmányok operációs rendszerre szabása, mint az Osaifu-Keitai (ez egy Sony által kifejlesztett, FeliCa technológián alapuló fizetési módszer, szemben a világ más részén elterjedt NFC-vel) és 1Seg (digitális földi televíziós műsorszóró rendszer) jelentősen megnöveli az okostelefonok árát.

6. “Olcsó” iPhone, erős középosztály

A Nukeni 2022 szeptemberi kutatása alapján, amely során 37 ország árszabását hasonlították össze (adóval együtt), az iPhone14 Japánban a legolcsóbb a világon az Egyesült Államok után. A 128 GB-os iPhone14 Japánban 119 800 jenbe kerül, míg Törökországban az ár több mint dupláját kérik, 244 494 jent.
Ez főként annak függvényében érdekes, hogy Japánban a teljes munkaképes lakosságra vetített havi átlagfizetés megközelítőleg 360 000 jen. Ez Törökországban kb. 100 000 jen (illetve ennek megfelelő török líra.) Bár az elmúlt időben Japánban is mélyül a szakadék a vagyonosok és a szegények között, még mindig viszonylag erős a középosztály, emiatt a társadalom nagyobb rétege engedheti meg magának az iPhone-t.

Az iPhone árazása világszerte
Az iPhone árazása világszerte. Magyarország a 33. helyen áll, 163 692 jennel. Forrás: Nukeni.com

7. A japánok nem szeretnek kilógni a sorból

Ahogy egy ősi japán közmondás tartja: „a kiálló szöget beverik.” A japánok szeretik a népszerű márkákat: ugyanazokat a dolgokat vásárolják meg általában, mint a körülöttük élők. Ha választani kell egy iPhone és egy ugyanazon árkategóriában lévő androidos telefon között, az emberek hajlamosak inkább az iPhone-t választani, hiszen mindenki más is azt használja.

Érdekli a japán piac?

Amennyiben szeretne naprakész információkat kapni a japán piac különböző szegmenseinek jelenlegi helyzetéről és aktuális üzleti lehetőségeiről, lépjen kapcsolatba velünk, és kérjen ingyenes konzultációt vagy árajánlatot kapcsolatfelvételi űrlapunkon keresztül!
A megkeresésére a lehető legrövidebb időn belül válaszolunk.

 

Források:

20 éve dolgozom a Sűdy és Társánál. Nagyjából 1 hónapja a kollégáimmal együtt ünnepeltem meg az évfordulót. Visszagondolva gyorsan elrepült ez a két évtized.

Volt olyan év, ami a cég számára nagyon sikeres volt, és persze volt olyan is, amikor veszteséggel zártunk. Mindenesetre mindannyian egy hajóban eveztünk, s együtt, összetartva és egymást segítve, túljutottunk a problémákon.

Az évfordulós bulin elgondolkoztam pár dolgon. Hiányoztak a régi, volt munkatársak - jó lett volna, ha ők is velem ünnepelnek. Továbbá eszembe jutott az is, hogy mik voltak a legsikeresebbnek mondható projektjeim a 20 év alatt.

Természetesen azokra esett a választás, amelyekkel kezdettől fogva én foglalkoztam, és végig is vittem.

Egyike volt ezeknek azon zöldmezős japán projektem, mely keretében segítettem a japán ügyfeleimnek ipari parkot választani, magyar céget alapítani, s folyamatosan támogattam őket az üzem átadásáig, valamint a munkavállalók felvételéig. Van még néhány, ehhez hasonló partnercégünk Magyarországon, akikkel a mai napig folyamatos üzleti kapcsolatot és jó viszonyt ápolunk.

20 év alatt volt olyan cég is, amely sajnálatos módon kivonult Magyarországról mert a projekt közben a cég stratégiája vagy gazdasági helyzete megváltozott. Ez mindig szomorúsággal töltött el, de mi ebben is partnerek vagyunk, hiszen a cégeknek ebben az esetben is támogatásra van szükségük, hogy zökkenőmentesen lezáruljon a végelszámolási folyamat.

Voltak olyan projektek is régen, amelyeket talán a mai tudásommal és tapasztalatommal sokkal sikeresebben végig tudtam volna vinni. Sokat tanultam az olyan helyzetekből, ahol a japánok által szabott magas kritériumokat nem tudták teljesíteni a magyar felek, s így leállt a projekt vagy nem tartott sokáig.

A 20. évfordulómra az ünneplés mellett egy ajándék repülőjegyet is kaptam a cégtől, amit ezúton is nagyon köszönök.  Épp azt tervezgetem, hogy hová megyünk és kikkel fogunk majd találkozni a nyáron, amikor hazautazok a lányommal Japánba.

Ha már Japán, akkor ma reggel kaptam az oszakai, volt egyetemista barátnőmtől egy emailt, amiben azt írta, ott a lakosság 90%- még mindig maszkot hord. Ebben a nagy melegben!? Pedig Japánban már nem is kötelező!

A Yomiuri újság által június 3. és 5. között végzett kutatás szerint a megkérdezettek 41%-a azt mondta, hogy lehetőleg továbbra is szeretne maszkot viselni. 49% azt válaszolta, hogy csak szükség esetén hordaná, és csupán 9% nem akarja már felvenni egyáltalán. Nemek szempontjából a nők 50%-a értett egyet a maszkhordással, míg a férfiaknál ez az arány 32% volt.

Ugyanez a barátnőm egy új japán kifejezést is megtanított nekem, amit még nem hallottam. Ez a  顔パンツ(kao pantsu) - azt jelenti „arcnadrág”, utalva arra, hogy a legtöbb ember már nem akarja levenni a maszkot, annyira hozzászoktak a covidos időszak alatt, és ha véget is ér majd a járvány a szigetországban, a maszkokat továbbra is fenn szeretnék tartani. Ők úgy tekintik a maszk levételét, mintha a bugyijukat/gatyájukat kellene levenniük mindenki előtt.

Én biztosan nem fogok 顔パンツ-t hordani, hanem élvezni fogom a párás japán levegőt, amennyire csak lehet.

Copyright © 2024 All Rights Reserved
apartmentcloud-downloadstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartearthmagnifiercross