Karácsonyeste avagy a második Valentin nap

Japánban két vallás összefonódása itatja át a mindennapokat, mégpedig a shinto és buddhista vallás szokásai. A népesség közel 83%-a (Wikipédia) követi a két nagy vallás tanait. Az emberek vallási téren nagyon nyitottak, befogadóak és szívesen vesznek át szokásokat más vallásoktól, országoktól. A keresztények által ünnepelt karácsonyt is részben átvették. Egyes karácsonyi szokások a mindennapjaik részeivé váltak. Sok szokást pedig ők találtak ki az ünnep alkalmával. Sokak számára ismeretlen, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. Az én japán fogadócsaládom is úgy tudta, hogy a napéjegyenlőséget ünnepeljük karácsonyeste. Így történhetett meg, hogy egyik munkatársam Japánban egy buddhista paptól kapott műanyag karácsonyfát.

Japánban a születésnapi, újévi, felnőtté válási és sok más ünnep alkalmával pénzt szokás adni. Mindegyik alkalomra különböző, szépen díszített borítékokat lehet kapni. (Fent látható az újévre szánt borítékokból pár változat. A rajzon pedig a gyerek kapják meg az újévi ajándékot.) Fura ezt európai szemmel nézni. Nekem elsőre személytelennek tűnt. Nálunk a másik vágyainak kitalálása, megörvendeztetése a cél. Sok időt és energiát szánunk arra, hogy kitaláljuk „Minek is örülne igazán?”. A válasz azonban kézenfekvő. Más az ország, más a kultúrája és a szokások is különböznek. A karácsony az egyetlen alkalom, amikor a japánok is szépen becsomagolt „meglepetés” ajándékokkal kedveskednek egymásnak.

Egyéves kint tartózkodásom alatt a japán fogadócsaládommal ünnepeltem együtt a karácsonyt. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Látszott, hogy nagyon élvezik és nem is kezelik idegen szokásként. Átvették a karácsonyfa-állítás és díszítés szokását és a sajátjukként tekintenek rá. Leginkább filmekből és az üzletek kínálatából tájékozódnak, hogy milyen díszeket kell/lehet a fára tenni. Magyarországon nálunk a díszek között sok régi „családi ereklye” van, amiket még a nagyszülőktől kaptunk. (Fenti kép az idei karácsonyfánkról.) A japán fogadónővérem az Egyesült Államokban volt cserediák, az ő fogadócsaládjánál amerikai zászló is volt a fán. Így került a japán karácsonyfánkra egy amerikai zászló. Érdekes volt látni a kultúrák ilyen mértékű találkozását. Ami itthon elképzelhetetlen lett volna, az kint egy aranyos gesztusnak számított. Sajnos nincs fényképem az említett karácsonyfáról.

Nekem nagyon ízlett a tradicionális japán konyha, így a gyorséttermeket messze elkerültem. Csak itthon hallottam róla, hogy karácsonykor a KFC étteremlánc a tömegek nagy kedvence. Még a 70-es években indult a gyorsétterem marketinghadjárata, miszerint „Kentucky-t karácsonyra”. A - fenti képen látható - karácsonyi menü csirkét, salátát, üdítőt és a híres-neves „karácsonyi tortát” is tartalmazza. A fenti kép alapján a karácsonyi torta íze és mérete nincsen meghatározva, itt egy islerszerű sütit ajánlanak.

A tökéletességre való törekvés a városok karácsonyi fényekbe öltöztetéséről is szól. A fővárosban figyelhető meg a legjobban, ahogy egész parkokat világítanak ki. Szinte minden levélre külön-külön égő kerül. Meseországot hozva el a látványban gyönyörködőknek. A kisgyerekek mellett a szerelmes párok a másik célcsoportja a kivilágításnak. Karácsony estéjét második Valentin napnak is szokás nevezni. Este az éttermek romantikus vacsorán résztvevő párokkal vannak tele. Tavaly olvastam, hogy az egyik étterem ki is tiltotta a párokat. Egyfajta gesztus akart lenni az egyedülállók felé, hogy ne érezzék magányosnak magukat karácsonyeste.

Egyik munkatársam észrevételével zárnám a soraimat. Japánban a karácsonyt azért fogadták el olyan gyorsan, mert lehetőséget biztosít az ajándékozás örömére. Mi több a karácsonyfa feldíszítésére és a városok kivilágításával hozza közelebb az embereket.