Nem tudom, ki hogy van vele, de én hajlamos vagyok a nekem kedves dolgok, emlékek gyűjtögetésére. Így halmozódtak fel néhány évtized során a japán barátaimtól kapott, szebbnél szebb képeslapok. Most még ugyan csak október van, de tudom, közülük sokan már az év végi üdvözlőlapok tervezgetésével foglalkoznak.
Az e-mailek elterjedése sokunkat kényelmessé tett, elég egy klikk és a valahonnan letöltött kép máris elment. Gépies, személytelen üzenet. A Japánból postán érkező üdvözlőlapok azonban sokszor szívet melengető gondossággal készülnek. Különösen az év végi, újévi lapokhoz kapcsolódó szokásuk árulkodik a japánok híres figyelmességéről.
Év végén általában nem karácsonyi lapokat küldenek, hanem a vallási szokásoktól is független „Season's Greetings” feliratú lapok terjedtek el. Karácsonyi hangulat nem jellemzi az ilyeneket, sok esetben művészi alkotásokról készült reprodukciók: Utamaro, Hiroshige híres fametszetei, az „ukiyoe”-k, paravánokra festett, vagy „nihonga” stílusban készült képek. Szerintem az ország kulturális promóciója szempontjából igen jó és hasznos, hozzáteszem, a művészet ilyen jellegű támogatása egy cég imázsának is jót tesz. Ez a kép Szeiko Itakura alkotása, Virágzó vad cseresznyefa, peónia és pitypang a címe.
A kínai asztrológia szerinti 12 állatövet követik Japánban is, és nagy jelentőséget tulajdonítanak az ezen alapuló horoszkópnak. Év végén a következő évi állatövet ábrázoló, szimbolizáló egyszerű lapok küldése is szokás. Ezek a lapok sorszámozva vannak, s mintegy sorsjegy esetében, január közepén értékes nyereményekre lehet szert tenni. Ugye, milyen egyszerű örömet okozni?
Sok barátommal csak év végén váltunk üzenetet, amikor az elmúlt év eseményeiről röviden beszámolunk egymásnak. Vannak, akik az év egy kedves eseményén készült családi fényképet szerkesztik a képeslapra, s küldik el barátaiknak. Szerencsére, sok kis bolt felkészült az ilyen képeslapok gyártására. Például a császári család tagjaitól is szokott ilyen érkezni, de engedélyük nélkül nem szívesen tenném itt közre. Inkább a saját családi fotóinkkal illusztrálom.
A legkülönlegesebb, és talán a legértékesebb a saját készítésű képeslap. A hobbiboltokban nagy választék van játéknyomda figurákból. Az éppen aktuális évhez illő nyomómintákkal, saját rajzzal díszített lapokat természetesen kézzel illik írni, az igényesebbek ecsettel viszik rá a kötelező szöveget.
Mi is ez a kötelező szöveg? "Kin ga sin nen" 謹賀新年、ami a "Boldog Új Évet Kívánok" megfelelője. Azonban nem csak év végén, hanem év kezdetekor is szokás lapot küldeni. Van, aki vagy egyik, vagy másik szokásnak tesz eleget. Az év elején „akemaste omedeto gozaimasz” 明けまして おめでとうございます azaz, "megnyílt" (mármint az új év), "örvendek"-ként lehetne szabadon fordítani.
Azok, akik megtapasztalták a japánok barátságát, tudják, hogy ha máskor nem is, de az év végén mindenképpen írnak egymásnak. Akár vett, akár készített képeslapot küldenek, pár sor személyes, a címzetthez szóló gondolattal teszik bensőségessé a megemlékezést. Ez a szorgalmas, és baráti kapcsolatokat ápoló japánoknak meglehetősen időigényes őszi elfoglaltsága, amire – nem túlzás – már mostanság készülnek. Hogy mennyire fontos nekik megmutatni, az év végi képeslap küldése nem holmi automatikus tevékenység, álljon itt egy 7-8 éve agyvérzésben megbetegedett kedves barátunk írása, aki betegsége ellenére fontosnak tartotta, hogy saját kézzel írja üzenetét.
A képeslapok mellett a borítékokról is érdemes szót ejteni. Nálunk sajnos egyre inkább kimegy a divatból a szép bélyeggel ellátott küldemény, nem ez a helyzet Japánban. Ott, ahol a csomagolást egyébként is fontosnak tartják, a levél „csomagolására” is gondot fordítanak. Szerintem is élmény olyan borítékot kinyitni, amelyet szebbnél szebb bélyegek díszítenek. Kis öntapadó matricákkal a boríték hátoldalát sem hagyják meglepetés nélkül.
Az év végi üdvözlőlap-küldésnél feltétlen meg kell említeni, hogy Japánban azoknak az ismerősöknek, akiknek a családjában közeli hozzátartozó elhunyt, nem illik jókívánságokat küldeni. Ez is mennyire a figyelmességről árulkodik.
Egy képeslap is elegendő lehet arra, hogy másoknak örömöt szerezzünk. „Csak” egy képeslap, ami küldőjéről sok mindent elárul.
A bejegyzést illusztráló képeslapok a saját gyűjteményemből származnak. A kellékeket ábrázoló fotó forrása: http://www.worshipblues.com/2012_12_01_archive.html
