Bizonyára sokan vannak az olvasók közül, akiknek vannak emlékei az 1964-es tokiói olimpiáról. Aztán vagyunk mi, akiknek a 60-as évek inkább még történelemnek számítanak, mintsem a személyes emlékszerzés éveinek. Bárhogy legyen is, hiszem hogy legnagyobb számban mégis azok vannak, akiknek érdemes megismerni még egy történetet abból az évből. (tovább…)

A napokban egy közeli barátnőmnek segítettem menyasszonyi ruhát választani jövő évben tartandó esküvőjére, s miközben a sok szép ruha közt válogattunk, feltette a kérdést, hogy Japánban mégis mit viselnek a férjhez készülő lányok életük nagy napján. (tovább…)

A napokban az újságot olvasva egy cikken akadt meg a szemem. Arról írt, hogy a magyar iskolákban a tanárok elleni erőszakos cselekmények száma egyre növekszik. Az elmúlt 4 évben a tanárok elleni erőszakos cselekmények számáról egy táblázatot is csatoltak a cikkhez, ami mutatta a növekedő tendenciát. (tovább…)

Ami Magyarországon a búbos kemence, az Japánban a kotatsu (炬燵). A tradicionális otthon központja és az esti családi élet színtere. A családok kultúráktól függetlenül mindig a házi “tűzhely” körül gyűltek össze. (tovább…)

A találkozások természetesen képletesek, hiszen Enku a 18.században élt Japánban, főleg a mai Gifu tartományban. (tovább…)

A japánokkal való hétköznapi kommunikációban nem jellemző, hogy a humor közelebb hozná a magyarokat és a japánokat. Számunkra a humor szinte biztos eszköz arra, hogy megteremtsünk vagy fenntartsunk jó kapcsolatokat. Japánban viszont nagyobb értéke van annak, ha valaki „komoly ember” és nem viccelődik. Az önirónia különösen ritka. Önmaguk komolyan vétele a jellemző, bár érdekes módon ez nem párosul önhittséggel vagy nagyképűséggel. (tovább…)

Japánban még a mindennapi vécéhasználat is egyfajta kultúrsokkot jelentett számomra. Első nap az iskolában egy 5 perces szünetben elszaladtam a mosdóba és ijedten néztem egyrészt az előttem álló alkalmatosságra, másrészt az óriási csótányra a sarokban. (tovább…)

Már az első japán utam egyik fontos hozadéka volt a Miyazaki Hayao filmekkel való ismeretség és imádat első látásra. Az érzés azóta sem csökkent, csak átalakult. Már az nagy dolog, hogy tizenéven át még mindig szívembe talál, pedig ennyi idő alatt rengeteget változtam, változhat az ember. Sok, akkor kedvenc könyv, zene, már rég nem is kedvenc, míg Miyazaki Hayao animéi szilárdan tartják magukat szívemnek csücskén. (tovább…)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én hajlamos vagyok a nekem kedves dolgok, emlékek gyűjtögetésére. Így halmozódtak fel néhány évtized során a japán barátaimtól kapott, szebbnél szebb képeslapok. Most még ugyan csak október van, de tudom, közülük sokan már az év végi üdvözlőlapok tervezgetésével foglalkoznak. (tovább…)