A japán kultúra világszerte történő terjesztésének, terjedésének köszönhetően egyre kevesebben lepődnek meg, amikor valami egészen hétköznapinak hitt dologgal kapcsolatban kiderül, hogy Japánban annak külön művészeti ága van. Bár valóban szinte minden lehet művészet, mindent fel lehet művészi értékekkel ruházni, formalizálni, s ezáltal szabályrendszerbe foglalni, kevés olyan országról tudok, ahol ezt szinte mindennel meg is teszik.
1. kép A, B, C: muszubikiri, D, E: csómuszubi
Lássuk például a zsinórkötést. Természetesen ez nem valami speciális japán dolog, hiszen a mi életünknek is szerves része, nem is beszélve arról, hogy kultúránkban, népi kultúránkban is számtalan helyen találkozhatunk szalag, zsineg, zsinór megkötéssel. Gondoljunk csak a horgászokra, vitorlázókra, hegymászókra, az ő bonyolult csomózási technikáikra, de művészi irányokban gondolkodva elsőre a népviseletek szerves részét képező hajba kötendő selyemszalag jut eszembe. Már 4 évesen tudtam, hogy a vörös, vagy épp színes szalag nem lehet akárhogyan megkötve a hajamban egy néptánc szereplés alkalmával. S ez hatványozottan érvényes egy impozáns virágcsokor, vagy egy igényesen becsomagolt ajándékra helyezett szalagra.
2. kép (bal) csómuszubi, (jobb) awabimuszubi
Japánban a csomagolás művészetének számos ága van. Külön művészet a japán rizspapírba történő csomagolásé és a selyembe, vászonba, textíliába öltöztetésé. Nem kell tehát csodálkozni azon sem, hogy a zsinór, szalag megkötésnek is külön művészete van.
Mizuhiki. A zsinegkötés művészete. A különböző színekben pompázó és formákat öltő zsinegek természetesen mind-mind jelentést hordoznak. Vannak általános szabályok, melyek meghatározzák, hogy bizonyos alkalmakkor milyen színek és formák alkalmazandóak, de ezen túl a fantázia szab csak határt a remekművek változatosságának.
Mizuhiki kötésekkel leggyakrabban a borítékok esetében találkozhatunk. Japánban ugyanis a mai napig nagy hagyománya van a pénz ajándékozásnak. Teszik ezt már egész kisgyermekkortól kezdve, szülinap, újév, iskolakezdés, iskola elvégzés alkalmával, de későbbi életszakaszokban is gyakran adnak pénzt „ajándékba” például nagykorúvá avatáskor, csecsemő születésekor, esküvőkor, temetéskor, de akár munkahely váltásakor is. A pénz ajándékozása természetesen szigorú szabályok szerint meghatározott módon történik, ami a boríték méretét, színét vagy épp a mizuhiki színét, megkötési formáját illeti.
Említenék pár példát.
Esküvőkkor a mizuhiki színe arany-ezüst, piros-fehér, vagy arany-piros, míg temetésekkor a fekete-fehér, ezüst-fehér, fehér, ezüst, sárga-fehér színkombinációk alkalmazandóak.
Megkötési formák közül a chómuszubi (pillangó), az awabimuszubi (kagyló), valamint az úgynevezett muszubikiri (megkötni-elvágni) kötés a leggyakrabban használatosak. A chómuszubi kötés jellegzetessége, hogy a zsinór végét meghúzva szétbomlik és újraköthető, így olyan alkalmakkor használják ezt a technikát, mely esemény többszöri megtörténte sem probléma, vagy másképp nézve örvendetes. A muszubikiri megkötést olyan eseményekkor használják, mely események csak egyszer kívánatosak, legyen szó házasságkötésről, vagy valaki elvesztéséről (temetésről). Az awabimuszubi, pedig a muszubikiri egy fajtájaként értelmezendő, gyakran alkalmazandó házassági- vagy elhalálozási évfordulókkor.
A megkötés azonban a fentieken kívül lehet darumadár, teknős, béka, hal, sárkány alakú, s tehetik nem csupán borítékra, de ajándékdobozra, illetve, gyakran láthatóak dekorációs elemként házak homlokzatán, előszobába lépve.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni Japánban, felfedezni ezeket az apró kis szimbólumokat és leginkább nagyon körültekintőnek lenni ajándékozáskor.
3. kép díszes megkötések
Felhasznált forrás: http://www.sumitomolife.co.jp/busi/b2.html
Képek: http://www.kamisho-seki.com/pc/contents18.html
