A legtöbb ember, aki már eljutott Japánba, Tokióban is járt. És aki Tokióban járt azt szinte biztosan utazott metrón. Tokióban két metróhálózat van. Az egyik a Tokyo Metro, amely magánkézben van. A másik a Toei, amelyet a város üzemeltet. A két vonalhálózat adott állomásai között természetesen megoldott az átszállás, és lehet használni ugyanazokat az okoskártyákat is a belépésre. Az elővárosi vonatok nagy része „ráfut” a metróvonalakra és azokat használva áthalad Tokió belső területein.
A Tokyo Metro és a Toei logói:
Közismert a világhírű osztrák pszichiáter, Sigmund Freud Ödipusz-komplexusnak nevezett elmélete arról, hogy a gyerekek kb. 3 és 6 éves koruk között tudatalatti vágyat éreznek az ellenkező nemű szülő iránt, az azonos nemű szülőhöz pedig ellenségesen viszonyulnak és emiatt bűntudat gyötri őket. – A kisfiúk anyát akarják feleségül venni, a kislányok pedig apának akarnak tetszeni. Közben akár az ellenkező nemű szülő halálát kívánják! Azonban szoronganak, hogy ezen vágyuk miatt büntetést fognak kapni. – Freud szerint mindez hozzátartozik a gyerekek egészséges pszichoszexuális fejlődéséhez és akkor oldják fel sikeresen ezt a konfliktust, ha azonosulnak az azonos nemű szülővel. Ha ez nem sikerül, neurózis vagy akár homoszexualitás is lehet a következménye. Freud elméletét az Oidipusz király című görög drámára alapozta, Szophoklész művében ugyanis a főhős tudtán kívül megöli az apját és feleségül veszi a saját anyját. A történetből többek közt Pier Paolo Pasolini készített játékfilmet (Edipo re, 1967).
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
A szomszéd tömbház körül minden hónap utolsó vasárnap reggelén nagy a nyüzsgés. Ilyenkor ugyanis mind kivonulnak a ház elé, és együtt teszik rendbe a ház előtti utcát. Van, aki gazol, van, aki lenyírja a füvet, van, aki a virágokat trágyázza, sőt, van, aki a kerítést festi le. Pici gyerekektől az idősekig mindenki tevékeny, nem látni egy lustálkodót sem.
Az első „Henn na Hotel” 2015. júliusában nyitotta meg kapuit a Nagaszaki prefektúrában található Szaszebo-ban.
A Henn na hotel (変なホテル), ahogy az nevében is szerepel, furcsa, különleges hely. A vendégeket kiszolgáló személyzet nagy része robotokból áll. (A 変 kanji „henn” olvasata egyaránt jelent furcsát, illetve változást is. A cég szlogenje az „Evolúció iránti elköteleződés”.) Bár magam még nem jártam az azóta már hotellánccá váló létesítmények egyikében sem, környezetbarát, energiatakarékos belsőépítészeti és gépészeti megoldásai (mozgásérzékelős, vagy parancsszóra működő világítási rendszerek, infrapaneles légkondicionálás, napelemek használata) felkeltették az érdeklődésemet. Emiatt megnéztem néhány videót az épületről, s ekkor találkoztam a vendégeket ékes angolsággal (vagy japánul, kínaiul, koreaiul) fogadó android recepciós hölggyel, valamint dinoszaurusz kollégájával, az akváriumokban úszkáló robothalakkal, illetve a szobákban a vendégek kívánságát leső beszélő tojásokkal. (tovább…)
A héten gondoltam két, szívemhez közel álló témáról fogok írni. Az egyik, mint sejthetik, Japán, a másik pedig csodás bolygónk védelme, azon belül is a hulladékok csökkentése.
Tudom, manapság már a csapból is ez folyik, de Földünk védelme közös érdekünk, ha fent akarunk maradni. Ha nem figyelünk oda rá, akkor olyan dolgokkal kell szembesülnünk, mint például Mongóliában, ahol a fővárosban annyira nagy a légszennyezés, hogy a mutatók már kiakadtak, s a gyerekek asztmával és egyéb légzési nehézségekkel kerülnek kórházba, az utcán pedig már járni sem lehet egy speciális maszk nélkül.
Vagy hogy bálnák vetődnek partra, gyomrukban sok kilogramm hulladékkal.
Ilyenkor áprilisban Japánban bárhova nézünk, mindenhol fekete öltönybe és kosztümbe öltözött fiatalokat lehet látni az utcákon. (Recruit suits-nak hívják ezeket a viseleteket.) Azonnal észrevehető, hogy ők még nem dolgozó fiatalok, mert nem tűnnek annyira fáradtnak, mint az igazi japán salarymen-ek.
A japán konyha, avagy a Washoku (和食) 2013-ban a világörökség részévé lett nyilvánítva. Erre a japánok nagyon büszkék. Amit meg is értek, hiszen nekem is a kedvencem a japán konyha!
A japán konyhát hallva mindenki a sushira gondol. Most azonban egy másik érdekes, egyszerű és nagyon finom „fast food”-ot mutatnék be, ami a Takoyaki (たこ焼き). Az étel neve is beszélő, sült polip szó szerint fordítva. (tovább…)
A kislányunk nemrég száz napos lett. Ez Japánban azt jelenti, hogy eljött az ideje az Okuizome ceremóniának, ahol a szülők (illetve nagyszülők) eljátsszák, hogy végigetetnek egy tradicionális menüt a csecsemővel.
A századik nap környékén sok esetben már megjelennek az első tejfogak is, a hagyomány szerint egyrészt ezek megerősítését szolgálja az okuizome, másrészt biztosítja, hogy bőséges élelemmel legyen ellátva az előtte álló életben a kisgyermek.
A Heian korból (794-1185) eredő szokás most is nagy népszerűségnek örvend, eredetileg a családi házban tartották, de mostanában több étterem is vállalja a ceremónia megszervezését. Haladva a „divattal”, mi is egy közeli étteremben foglaltunk időpontot. Különlegesség volt, hogy az étterem rákhúsra specializálódott, így a hagyományos okuizome menü is rákhússal volt megbolondítva.
A vendégeket szórakoztató, gondos, hosszas nevelésben, kiképzésben részesült, számos művészeti ágat magas szinten űző, művelt, ugyanakkor könnyeden társalgó japán hölgyek, azaz a gésák a japán hagyományok világszerte egyik legismertebb, bár még mindig gyakran félreértett részét képezik.
Egy gyors internetes keresés is tucatnyi magyarul megjelent könyvet dob fel, ami a gésákkal foglalkozik. Non-profit tevékenységünk egyik emlékezetes sikere volt az egyik (talán a legjobb) ilyen könyv írója-fotósa, Ajhara Kjóko (Kyoko Aihara) budapesti kiállításának, előadásának megszervezése néhány évvel ezelőtt.
