Valamikor az év elején történt, hogy egyre több beszélgetés során szegezték nekem a kérdést japán ismerőseim: Na Dávid, aztán ZOZOSUIT-od van-e már?
Eleinte egy egyszerű „Nem, még nincs”-el intéztem el a dolgot. (Nem tudom mi az, és nem is érdekel.) De amikor egy idősebb salaryman ismerősöm csalódott sóhajtozás közepette közölte velem, hogy tegnap rendelt egy ZOZOSUIT-ot, de hónapokat kell rá várni, nem bírtam tovább és utánanéztem miről is van szó.
Ahogyan közeledik a tokiói olimpia, úgy szaporodnak az előkészületekkel kapcsolatos híradások. Rio de Janeiro után ismét a nyílt vízi úszó események kapcsán merültek fel aggodalmak, hasonlóképpen a víz szennyezettsége okozhat problémákat.
A „kompakt” olimpiára törekvő szervezők a nyílt vízi úszószámok és a triatlon úszó eleme megrendezésére a fő olimpiai helyszínek közvetlen szomszédságában, a Tokiói-öbölben találtak alkalmasnak látszó helyet. (tovább…)
Ha Japánról van szó, klasszikusnak számít már a karoshi (過労死 = ’halálra dolgozás’, a karo a túlmunkát, a shi a halált jelenti) témája, amelyet a túlórák számlájára írnak. A japán kormány az elmúlt években tett néhány lépést a túlórák csökkentése érdekében. Ennél részletesebb információk nem nagyon keringenek e témában, ezért úgy gondoltam érdemes írni erről.
A karoshi esetekben jellemzően szívroham vagy stroke okozza a halált. Viszonylag sok eset van, amikor az áldozaton nem látni előre, hogy egészségügyi problémái vannak. A szokványos történet arról szól, hogy milyen sokat dolgoznak a japánok, milyen sok a túlóra. Ha kicsit belegondolunk ebbe, akkor azért ez nem tűnik kielégítő magyarázatnak. Egyrészt a túlórák jelentős részében nincs hatékony, kemény munkavégzés, a dolgozó csak azért marad bent tovább, hogy főnöke, kollégái lássák, hogy milyen sokat dolgozik. Másrészt, ha valaki szereti a munkáját vagy sikerélményei vannak, akkor mentálisan kevésbé megterhelő számára a túlóra. Mindenesetre nem annyira, hogy az súlyosan károsítaná a mentális állapotát. (tovább…)
Elsőre jópofának tűnt nekem a fiatal japán rendcsináló szakértő, Marie Kondo elképzelése, miszerint csak az örömet okozó tárgyakat szabad megtartani és így kell kialakítani otthonunk rendjét. A Rend a lelke mindennek című könyve olvasása során viszont úgy éreztem, hogy a KonMari módszernek nevezett eljárás bár ígéri, mégsem jelent egyszeri és örökkévaló megoldást arra, hogyan éljünk és néha mintha pont a lélek hiányozna belőle.
Néhány hete volt alkalmunk eljutni az Odaibán (Tokió) júniusban nyílt Teamlab interaktív kiállításra, amit már nagyon sok helyen láttunk reklámozni. Minden szónál többet mond talán ez a promóciós videó:
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
Rendrakás közben nemrég a kezembe akadt egy kedves emlék, a nevemet (Anna) tartalmazó pecsét, melyet hazatérésemkor, búcsúajándékként kaptam. Mikor megtaláltuk, kisfiam azonnal használatba is vette, s csak némi közelharc árán tudtam biztonságba helyezni ezt a mindenen nyomot hagyó ereklyét. A Japánban töltött boldog napjaimra ezentúl a polcunkról levakarhatatlanná vált piros tinta is emlékeztet.
Mostani cikkemet egy titkos kis szenvedélyem inspirálta. Néha munka után, pár szabad percemben esténként szeretek a telefonomon játszani. Gondolom sokaknak van kedvenc applikációja, nekem az úgynevezett Onmyoji játék, mely Kiotó híres onmyoji-jának (sámánféle), Abe no Seimei-nek az életén alapszik.
A játékban megtalálhatók a japán mitológia különleges lényei, shikigami-k, oni-k, varázserővel felruházott emberek, szóval izgalmas és látványos játék. Nem mellesleg japánul beszélnek benne angol felirattal, ez külön élvezet nekem. ????
By loading the video, you agree to Vimeo's privacy policy.
Learn more
Már megint egy szomorú hír Japánból. A Tokió Orvosi Egyetem nevű felsőoktatási intézményről érkezett ez a hír.
A japán Oktatási, Kulturális és Sport Minisztérium magas pozícióban lévő munkatársa a saját fiát csalással juttatta be az egyik egyetemre. Ennek az embernek volt joga a minisztériumon belül eldönteni, hogy melyik egyetem mennyi támogatást kaphat a minisztériumtól.
„Japánban minden megtalálható. Ami nem, az nem is létezik.” - mondta egy japán barátom. Az évek igazolták ez a kijelentést. Illetve azt figyeltem meg, hogy a japánok szeretnek rajongani. Akár együttesért, színészekért, filmekért vagy csak az állatokért.
Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, Japán a háziállatok mennyországa! Külön iparág épült rá, hogy luxus szinten kiszolgálja a kis kedvencek minden igényét.
