Junivá! – mondtam japán üzleti partneremnek, akinek fogalma se volt miről beszélek, amikor válaszoltam neki, hogy merre jártam szabad napomon. Amiről szó van, az a Universal Studios Japan nevű témapark Oszakában. Nem igazán az a hely, ahova én magam visszatérnék (főleg nem a közel 8 ezer jenes belépő miatt, bár az éves bérlet ára alig több ennél), de egyszer mégiscsak látni kell, ráadásul családi programnak pont a megfelelő. Látogatásunkra ideális időpontnak az év utolsó tanítási napja mutatkozott, amely december 21-én volt Japánban. Mint az alábbi fotón látható, gyönyörű tiszta idő volt, ráadásul közel 20 fokkal – igaz a tél pár nappal később valóban megérkezett.
A 2018 decemberében elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, Kósa Ferenc munkásságából elsőként az 1976-ban készült, Küldetés című dokumentumfilmet ismertem meg évekkel ezelőtt. A másfél órás fekete-fehér film Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó pályafutásáról készült. Nagy hatással volt rám a céljai eléréséért küzdő sportoló, ahogy minden nehézség ellenére a lehető legjobbat igyekezett magából kihozni. Ugyanakkor a film emberközpontúsága, a Balczó András személyiségén keresztül megmutatott értékrend és az igazságkeresés miatt Kósa Ferenc többi alkotására is kíváncsi lettem. Filmjeiből - A mérkőzés, a Tízezer nap, A másik ember - sokat tanultam a magyar történelemről, az emberi kapcsolatokról és az élet valódi dilemmáiról. Kósa Ferenc japános kötődésére akkor figyeltem fel, amikor fiával, Kósa Bálinttal (az akkori külgazdasági attaséval) megismerkedtem Tokióban. A filmrendező felesége ugyanis japán és családjuk életének része a japán-magyar kulturális kapcsolatok ápolása. Később a Tihanyi Apátság Galériájában alkalmam volt megnézni Kósa Ferenc fényképeiből készült életmű-kiállítását és belelapozni Az idő egésze című fotós könyvébe. A világ számos pontján (így Japánban is) készített fotói, amelyeket eredetileg csak saját magának szánt, a természet tiszteletéről és egy József Attila verstől kapott kamaszkori ihlet szerint "végesnek látszó világunk végtelenségének" felfedezéséről tanúskodnak.
Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém ellátogatni a FujiQ vidámparkba. Nem ez volt az első alkalmam, mert már régóta nagy rajongója vagyok a FujiQ hullámvasútjainak, viszont talán ez volt a legemlékezetesebb látogatásom...
Mielőtt belefognék, hogy miért is volt a legemlékezetesebb, engedjenek meg annyi kitérőt, hogy elmondjam, hogy itt található több világrekorder hullámvasút is:
- a világon a leggyorsabban gyorsuló (1,56 másodperc alatt 180km/h-ra gyorsul)
- a világ legnagyobb esési szögével zuhanó (121 fokos dőlésszög)
- és az egy menet alatt a világon a legtöbb fordulást/forgást kínáló is (nem találtam konkrét számadatot a forgásokról, de a hullámvasút ülései előre-hátra-körbe forognak menet közben, miközben maga a kocsi is köröket ír a levegőben).
Ezekre évi többször is felülök a családommal, még egy Fuji-mászás után is ide vezetett az utam, hogy kipihenjem a hegymászás fáradalmait.
Japánban a lakosság kevesebb, mint 1%-a keresztény, így a karácsony nem számít ünnepnek, mégis nagy népszerűségnek örvend az üzletek karácsonyi feldíszítése és a karácsonyi díszkivilágítás.
Az első karácsonyfákat az 1910-es években állították Tokió legfontosabb bevásárló utcájában, a Ginzán. Ekkor még természetesen hagyományos japán dekorációval, papírlámpásokkal, origami madarakkal díszítették a fenyőfákat.
Csakúgy, mint Alice, kezdjük mi is utazásunkat a nyuszi odújánál, vagyis az ismeretlen megismerésével. Akik még nem hallottak volna róla, vannak éttermek szerte a világon, miket egy bizonyos téma szerint rendeznek be és dekorálnak.
Magyarországon például található dzsungel étterem, aminek dekorációja, valamint ötletes étlapja az indiai dzsungelek világát idézi, valamint utal Kipling híres regényére is.
Eldőlt, hogy a 2025-ös világkiállítást Oszakában fogják megrendezni.
Japán, Oroszország és Azerbajdzsán közül a legtöbb szavazatot Oszaka kapta november 23-án Párizsban.
Azt, hogy milyen gazdasági hatás várható az Expó megrendezésével kapcsolatban, nem lehet tudni. Állítólag 2 billió japán jen összegű gazdasági fellendülést várnak az oszakaiak az Expótól. (tovább…)
Japánban mindig találkozom valami új vagy számomra fura dologgal, trenddel. Japán nagyon erősen dolgozik azon, hogy több turistát vonzzanak be a szigetországba. A vidék turizmusát is fel szeretnék lendíteni. Állami tervek, célszámok vannak erre. Ebben a témában olvastam egy érdekes cikket a napokban, s ezt szeretném megosztani. A narai fiatalkorúak börtönét hotellé alakítják! A börtön 1908-ban épült nyugati stílusban. A 2020-as olimpiára át fogják adni a hotelt. Nem tudom ki aludna szívesen egy hotelszobában, ami korábban börtöncella volt. Nekem nem szimpatikus. Az új belső dizájn megtartja a börtön hangulatot. A cellákból alakítanak ki hotel szobákat. „Barátságosabban” rendezik be, s lágy fényekkel teszik vonzóbbá. Legközelebb Narában járok, biztos megnézem a hotelt, azonban nem szívesen szállnék meg benne.
A Furusato Nouzei rendszere 2008-ban jött létre, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a Japánban adózó embereknek, hogy a szülővárosuknak, vagy az általuk támogatni kívánt önkormányzatoknak adományozzák az adójuk egy részét.
A kétezres évek közepén már probléma volt a vidéki városok elnéptelenedése, a fiatalok Tokióba, Oszakába és egyéb nagyvárosokba költöztek, így a különböző önkormányzatok költségvetései között óriási különbség jött létre. Erre reagálva jelent meg egy cikk 2006-ban a Nihon Keizai Shimbun egy esti számában, a vidéki önkormányzatok támogatásával kapcsolatban. A cikkben szereplő ötleteket néhány politikus eléggé érdekes tartotta ahhoz, hogy vitát kezdeményezzenek a témával kapcsolatban és ugyanazon év októberében Nishikawa Kazumi, Fukui prefektúra polgármestere benyújtott egy javaslatot a szülővárosnak való adományozás esetén történő adócsökkentésről. (tovább…)
E hónap elején két hetes kiküldetésben ismét Japánban jártam (idén már ötödször).
Két olyan, egymáshoz kapcsolódó, de külön-külön is érdekes élményem volt, amit szeretnék megosztani olvasóinkkal.
Talán már többen hallottak, olvastak talán a kocka alakú görögdinnyéről, amit – hol máshol? – Japánban állítottak elő. (Ld. https://sudy.co.hu/aranyarban-merik-gyumolcs-a-japan-asztalokon/) De a japánok (pontosítok: a gazdag japánok) erős vonzódása a különleges, csak kevesek számára hozzáférhető dolgokhoz talán szintén ismerősen hangzik sokak számára. (A minden év első árverésén eladott első tonhalért kifizetett sok millió jenes árról is be szoktak számolni az újságok.)
Így persze nekem sem volt ismeretlen ez a vonása a japán karakternek. Valahogy mégis meglepett egy ajándék, amit a mostani utam során kaptam.
A japán gazdaság egyik legjelentősebb cégének volt vezérigazgatója (jelenlegi főtanácsadója) vacsorára látott vendégül egy igazán luxusnak minősíthető étteremben, s az ínyencségeket, különlegességeket felsorakoztató vacsora után egy elegáns szatyorban adta át az ajándékot. A szállodába érve (mivel ilyen alkalmakkor gyakran adnak viszonylag gyorsan romló élelmiszert ajándékba), gyorsan megnéztem, mit kaptam. (tovább…)
